4.fejezet - Köszönöm~

Szeptember 2. Kedd

NiKa szemszöge~

Már 3 óra múlt. - fújtam ki a levegőt, miközben az eget néztem. - Munkát kéne keresnem. - jutott eszembe. A szüleim csak a kollégiumot és az iskolai étkezést fizetik, a többiről pedig magamnak kell gondoskodjak. - Ahj, de még is hol? - túrtam idegesen a hajamba.
Már egy ideje Szöul utcáin bolyongtam, mikor megláttam egy kávézót "Felvétel részidős állásra!" feliratú táblával az ablakában. Nem tétováztam, már mentem is egyenesen az épületbe. Beérve egy gyönyörű tágas helyiség fogadott. - Kívülről nem tűnik ilyen nagynak - gondoltam magamban. Csodálkozásom közben egy kedves fiú szólított meg.

- Jó napot! Segíthetek? - mosolygott rám kedvesen.
- Igen. A részidős állás felől érdeklődnék.
- Oh, ez esetben, kérem kövessen. -  bementünk a pult mögött lévő ajtón, ahol egy öltözőbe értünk. Két szekrény mellett volt egy ajtó, ahova bekopogott a fiú.
- Gyere! - kaptunk engedélyt a belépéshez.
- Jó napot, főnök! Egy lányt hoztam, aki a részidős állás felől érdeklődne.
- Oh, üdvözlöm! - mosolygott kedvesen. - Kérem foglaljon helyet! - mutatott a vele szemben lévő székre, és elfoglaltuk egymással szemben a helyünket. - Köszönöm, JiHoon. Távozhatsz.
- Értettem. - hajolt meg illedelmesen a magas, vékony, jó kiállású, fekete hajú fiú, akit JiHoon-nak hívnak.
- Szóval... - kezdte a velem szemben ülő 30-as éveiben járó férfi. - Hogy hívnak?
- Kim NiKa a nevem.
- Én pedig Lee JaeSeok vagyok. Nos, Kim NiKa hány éves vagy?
- 15 éves vagyok. Most kezdtem a középiskolát.
- Értem. Melyik iskolába jársz?
- A Han Középiskolába, és a kollégiumában lakok, ezért lenne szükségem erre a részidős állásra.
- Áh, már értem. Nekünk pedig minél előbb szükségünk lenne egy új dolgozóra, ezért rendben, felveszem magát. Nem hinném, hogy vannak tapasztalatai, de gondolom, csak ki tud vinni az asztalhoz pár italt, és felvenni a rendelést. - mosolygott kedvesen. - 4 órás műszakban fog dolgozni. Mivel most vettem fel nem tudom, hogy ráér-e, de ha igen, akkor kezdhetne ma.
- Köszönöm, és igen ráérek.
- Nagyszerű, akkor a műszak végén odatudom adni az e-heti beosztását. - álltunk fel helyünkről, odasétált egy szekrényhez, és kivett egy kötényt. - Munkaidőben ezt kell hordania. - Ha felvette, menjen JiHoon-hoz és kérdezze meg, mit kell csinálnia. Ő majd segíteni fog önnek. - mosolygott.
- Rendben. Köszönöm, akkor én megyek is. - hajoltam meg illedelmesen, és kiléptem az öltözőbe.

 Felvettem a nekem szánt munkaegyenruhát, majd kimentem, hogy megkeressem JiHoon-t. Épp az egyik asztalt szedte le, mikor odamentem hozzá.
- Szia Kim NiKa vagyok, mostantól együtt fogunk dolgozni. Lee igazgató mondta, hogy tőled kérdezzem meg, mit kell csinálnom.
- Szia Song JiHoon vagyok. - mosolygott rám kedvesen. - Hát...ki kéne vinni pár megrendelést az asztalokhoz, addig én leszedem, amelyik koszos.
- Rendben. - mentem a pulthoz, ahol egy 30-as éveiben járó nő állt. - Jó napot. Mától itt dolgozok. Kim NiKa a nevem. - mutatkoztam be ma már sokadszorra is. - JiHoon mondta, hogy vigyem ki a rendeléseket.
- Kwang JaeHee vagyok. - mutatkozott be ő is. Kifejezetten kedves nő volt, aminek szintén örültem. - A 2-es asztalhoz vidd ki kérlek. Minden asztalon rajta van a száma, szóval meg fogod találni.
- Rendben, köszönöm. - vittem ki az első rendelésem.
Ma sokan voltak a kávézóban. - Vajon mindig ennyien vannak, vagy csak most jött ide ennyi vendég? - gondoltam magamban. Az első munkanapomon egyáltalán nem unatkoztam. Asztalokat takarítottam, rendeléseket vettem fel és vittem ki. Egy kis ideig még a pultban is dolgoztam. Este 8 volt mire lejárt a munkaidőm. Bár nem is maradhattam volna tovább, hisz a bolt is ekkor zár.

 Miután kitakarítottuk a kávézót én Lee igazgatóhoz mentem a beosztásomért.
Az ajtó előtt megálltam, és bekopogtam.
- Szabad! - mentem be a kis irodába.
- A beosztásomért jöttem.
- Igen, gondoltam. Itt van, és az öltözőszekrényed kulcsát is odaadom. - adta kezembe a papírt és a kulcsot. - Nyugodtan hazamehetsz. A boltot majd én bezárom.
- Köszönöm. Viszlát. - hajoltam meg.
Az öltözőszekrénybe betettem a munkaruhát, és elindultam haza. Mobilomon néztem volna meg az időt, ha az nem lett volna lemerülve. A kávézó körülbelül 15 percre volt a kollégiumtól gyalog. Az utam egy hatalmas és gyönyörű parkon át vezetett el otthonomhoz. Este még szebb volt. A lámpák bevilágították a parkon át vezető kis ösvényt. A csillagok csodálatosak voltak, ahogy ott ragyogtak fent az égen. A mai nap fárasztó 

volt, ezért leültem pihenni az egyik padra, hogy kicsit kifújhassam magam. A fejem hátra hajtottam, így tökéletes rálátásom volt a ragyogó égboltra.
- Hmm...ma telihold van. - állapítottam meg. Az idő kellemesen meleg volt. Egyáltalán nem fáztam. Egy darabig még bámultam a csillagokat, majd eléggé elálmosodtam.
- Basszus! - pattantak ki szemeim. - Elaludtam. Haza kell gyorsan menjek. Fogalmam sincs mennyi az idő. Áh basszus! - túrtam idegesen a hajamba. Ha valaki itt lett volna, akkor biztos most azt hinné, hogy egy őrült vagyok.

 Iszonyú gyorsaságú léptekkel mentem haza. A parkból kiérve még pár utcát kellett sétálnom jelenlegi lakhelyemig. Mikor messziről megláttam a hatalmas hotelt lassítottam a tempómon. Egyre a kollégium felé haladva megláttam valakit az épület lépcsőjén ülni. Kezével térdén könyökölt és azzal támasztotta meg fejét, miközben idegesen hajába túrt. Közelebb érve a személyhez nagyon meglepődtem.
- ShinJi! - hirtelen felnézett. A szemei könnyesek voltak, és én csak értetlenül bámultam rá. Nem értettem, hogy a mindig vidám fiú, mitől lehet most így letörve.
- NiKa! - rohant oda hozzám, és szorosan magához ölelt.
- ShinJi! - alig kaptam levegőt annyira szorított. - Mi történt? Mi a baj? - kérdeztem aggódva.
- Ezt nekem kéne kérdeznem. - tolt el magától és mélyen a szemembe nézett, miközben kezeit vállaimon pihentette. Olyan rossz volt így látni. A szívem is összeszorult könnyes szemei látványától. - Hol voltál eddig? Azt hittem, hogy történt veled valami. Tudod, hogy mennyire aggódtam? Számtalanszor hívtalak már, de egyszer sem vetted fel a telefont. Éjfél is rég elmúlt. - újra magához ölelt. Igaz most gyengébben, mint az előbb, de még most is érezni lehetett, erős szorítását.
- ShinJi. - öleltem vissza, és fejemet mellkasába fúrtam.
- Annyira aggódtam. - szorított még jobban magához. - Ha bármi történt volna veled... - itt elcsuklott a hangja. -  én nem is tudom, mit csináltam volna. Még egyszer ne csinálj ilyet! Rendben?
- Nem fogok.
- Ígéred?
- Ígérem. - tolt el magától, és egy ideig mélyen nézett szemeimbe, mielőtt újra megszólalt volna.
- Menjünk be. Nagyon késő van és holnap iskola. - bólintottam, majd hirtelen megfogta egyik kezem, és húzott maga után egyenesen a bejárati ajtómig.
- Jó éjt. Aludd ki magad. - ölelt újra magához, bár most nagyon gyengéden.
- Jó éjt, ShinJi, Te is aludd ki magad. - ezután elváltam ölelő karjaitól, majd kinyitottam a bejárati ajtót, és bementem otthonomba.
- Hajnali fél kettő. -állapítottam meg az időt, mikor ránéztem a kávézóasztalon lévő digitális órára. - ShinJi vajon mióta várhatott rám? - gondoltam magamban. - Miattam aggódott ennyit, és... - akadtam meg gondolatmenetemben. - sírt. ShinJi...miattam sírt. A gyomrom is összeszorul, ha erre gondolok.

 A konyhába mentem, hogy bekapjak pár falatot, ugyan is ebéd óta nem ettem semmit. Gyorsan összedobtam egy kis ráment, majd a saját tempómban elfogyasztottam azt. Evés után elmosogattam a tányért, eltöröltem és a helyére tettem. A beosztásomat felraktam a hűtőre, hogy szem előtt legyen. Még egy gyors zuhanyzásra szántam időt, mielőtt lefeküdtem. Elalvás előtt a telefonomat, még feltettem töltőre, hogy reggel legyen mi ébresszen. - Habár valószínű, hogy ShinJi kora reggel az ajtómon fog dörömbölni, hogy engedjem be. - gondoltam magamban. - ShinJi... - szomorodtam el hirtelen. A gondolatokat gyorsan elhessegettem elmémből, hogy nyugodtan feküdhessek le, és merüljek el az álmok világában.
Reggel az ébresztőórám hangos visítására keltem. Sok kedvem nem volt hozzá, de az ágyamból kikászálódva odasétáltam mobilomhoz, és kinyomtam az ébresztést. Ez után utam a fürdőszobába vezetett, hogy rendbe rakjam magam. A hajam kócos volt, a szemeimen pedig látszott a fáradtság. Hosszú fekete hajamat megfésültem, majd egy kevés sminkkel, már amennyire tudtam, elfedtem a fáradt ábrázatom.
Miután mindezzel megvoltam, iskolatáskámhoz mentem, és bepakoltam a mára szükséges könyveket, egyéb holmikat. Gyorsan felöltöztem, és ezt követően a konyhába mentem, hogy betegyek két szelet kenyeret a pirítóba.

 Az ételre várakozásom közben, csengettek ajtómon.
- Nyitom.
- Reggelizzünk együtt. - mondta ShinJi kedvesen az ajtómban állva. Szegényen látszott, hogy alig aludt az éjjel. A szemei kissé be voltak dagadva. Biztos a sírástól. Nagyon fáradt lehetett, ugyanis nem pörgött úgy ahogy általában már azt ilyenkor teszi.
- Rendben. - Bólintottam, és beljebb invitáltam. - Pirítós jó lesz? - kérdeztem miközben ő leült az asztalhoz.
- Igen. - vittem ki a konyhából a reggelinket és leültem vele szemben. - Az mi? - nézett a hűtőre.
- A beosztásom. - haraptam egyet a kenyérbe.
- Milyen beosztás?
- Munkabeosztás. Tegnap óta egy kávézóban dolgozok. Ma is megyek délután 4-re.
- Értem. Bár azt még mindig nem, hogy miért értél tegnap haza annyira későn. - nézett a szemembe.
- Mikor jöttem haza, egy parkban leültem az egyik padra, és véletlen bealudtam.
- Ha csak ennyiről van szó, akkor jó. - fújta ki a levegőt. - Tényleg nagyon megijedtem.
- Sajnálom. - hajtottam le a fejemet bűnbánóan. - ShinJi... - szólítottam meg.
- Hmm?
- Köszönöm, hogy aggódtál értem. - erre a kijelentésemre nagyon meglepődött. A szemei hirtelen tágra nyíltak, majd arc vonásai újra rendeződtek.
- Te kis buta. Persze, hogy aggódtam érted. - mosolygott rám. - Gyorsan reggelizzünk meg és menjünk a suliba.

 Befejeztük az étkezést, és mentünk az iskolába. Barátnőm MinAh megjegyezte, hogy látszik, mennyire fáradt vagyok. Szünetekben Kookie-val is sokat beszéltem, akinek szintén feltűnt, hogy ma nem vagyok a legjobb formámban. Azt is mondta, hogy valamikor lemehetnék megnézni az egyik próbájukat. Természetesen beleegyeztem.  Ma 7 óránk volt megtartva így fél 3-kor végeztünk. Háromnegyed 3-kor már otthon voltam, ezért munka előtt még volt időm házit írni. Fél óra alatt végeztem vele, így volt időm még arra, hogy bekapjak pár falatot. A lakást bezártam, és elindultam a kávézóba. JiHoon és JaeHee szorgosan végezték munkájukat, mikor én megérkeztem. Nem vacakoltam sokat. Az öltözőben lepakoltam a holmijaimat, és már álltam is neki a melónak. Asztalokat szedtem le, megrendeléseket vittem ki és vettem fel, tehát csak a szokásos.

- Nagyon fáradtnak látszol. Nem aludtál valami jól az este. Igazam van? - tudakolta tőlem kedvesen JaeHee.
- Igen ezt én is akartam már kérdezni. - jött oda JiHoon is. Jelenleg kevesen voltak az épületben, így volt egy kis időnk beszélgetni. - Fáradtnak tűnsz.
- Hát tegnap voltam olyan ügyes, hogy elaludtam az egyik parkban, és éjfél után értem haza. - vakartam meg tarkóm a kínos sztorim miatt.
- Te nagyon szerencsétlen vagy. - nevetett JiHoon.
- Köszi. - engedtem el egy kisebb mosolyt. - Azért nem volt ilyen vicces. A barátom halálra aggódta magát.
- Mármint a fiúd? - kérdezte meglepetten a fekete hajú fiú.
- Nem a fiúm. - magyaráztam. - Csak egyszerűen barátok vagyunk.
- Értem. Nos, ideje visszamenni dolgozni. Megint kezdenek beszállingózni az emberek. - beszélgetésünk végén újra nekiláttunk a munkának.
- Fél nyolc. - néztem a faliórára. - Mindjárt záróra.
Hirtelen elsötétült minden. Két kéz takarta el szemeimet.
- Nah ki vagyok? - kérdezte az illető.
- Narancs! - kúszott hatalmas mosoly arcomra.
- Talált. - vigyorgott előttem. - Nem tudtam, hogy itt dolgozol.
- Tegnap délután óta. - magyaráztam neki.
- Oh, értem. Nos tudtommal mindjárt záróra. Ha szeretnéd megvárlak és hazakísérlek. - ajánlotta fel.
- Jajj, köszönöm, de nem kell.
- Nem kívánság műsor. - vigyorgott. - Egyébként pár italért jöttem.
- Akkor máskor ne úgy mondd mintha lenne beleszólásom. - sóhajtottam. - Amúgy mit szeretnél? Milyen italokat?
- 3 americano-t, 2 narancs juice-t és 2 cappuccino-t elvitelre. Jah és 7 szelet gyümölcsös sütit, szintén elvitelre.
- Rendben, csinálom. - mentem a pulthoz, ahova V is követett.
- Fáradtnak tűnsz. - állapította meg. - Történt valami?
- Áh, semmi. Ne is törődj vele. - legyintettem. Erre pár furcsa pillantást kaptam, de ezzel inkább nem törődtem és folytattam a dolgomat. Hamar elkészültem, és kifizetettem vele a rendelését.

 Még leszedtem pár asztalt, elköszöntem a többiektől, és indultunk haza naranccsal.
- Ott! - mutattam az egyik padra, mikor a parkon haladtunk keresztül.
- Mi van ott? - vágott értetlen fejet.
- Tegnap jöttem haza munkából, fáradt voltam, és leültem oda pihenni. - meséltem neki.
- És?
- És bealudtam. Hajnali 1 után értem haza, szegény ShinJi nagyon aggódott miattam.
- Te nagyon béna vagy. - nevetett. - Hát most, ha nem haragszol, akkor nem fogsz a padon aludni.
- Haha. Nagyon vicces. - forgattam szemeimet.
- Jó, jó, bocsi. Menjünk. - karolta át szabad kezével vállaimat, amit furcsa pillantásokkal díjaztam, de ő csak a hatalmas mosolyával nézett rám. Így mentünk egészen a kollégiumig.
- Köszönöm, hogy elkísértél. - háláltam meg, mikor odaértünk.
- Ugyan, nincs mit. - hirtelen magához húzott, és megölelt. - Jó éjt. Aludd ki magad.
- Rendben. Köszönöm. - viszonoztam ölelését. - Neked is jó éjt!
Miután elköszöntünk egymástól, én bementem, hogy lepakoljak, majd ShinJi áthívott, hogy együtt vacsorázzunk. Jó volt látni, hogy visszanyerte azt a kis fiús vidám énjét. Már későre járt, ezért hazamentem gyorsan lezuhanyoztam, bepakoltam holnapra, és lefeküdtem, hogy másnap újult erővel, kipihenten mehessek iskolába.

Sziasztok remélem tetszett ez a rész! Sokat dolgoztam vele, és véleményeknek igazán örülnék, hogy tudjam jó-e a fici, vagy kellene-e, hogy javítsak rajta. :) Előre is köszönöm annak, aki veszi a fáradságot és ír nekem véleményt! :)