Szeptember 1.Hétfő
JungKook szemszöge~- Hé, gyertek fiúk! - halottam hangokat beszűrődni az ajtón kívülről. - Halkabban már, fel fog ébredni! - csitítgatták egymást. - Háromra bemegyünk! 1...2...Hé azt mondtam háromra! - hirtelen hatalmas fény szűrődött be kintről és egy TaeHyung landolt mellettem az ágyban.
- Hé JungKookie ébresztő! - kezdett hirtelen csikizni.
- Hyung ne! - nevettem. - Ne...hyung...kérlek. - de nem állt le, én meg csak fogtam a hasam a nagy hahotázástól.
- Kicsi maknae ideje felkelni! Ma van az első tanítási nap! - csatlakozott V mellé JiMin.
- Hát akkor már én is megyek! Vigyázat! - szállt be a reggeli csatánkba J-Hope is.
- Na...akkor...menjünk mi is! - adta ki a vezényszót leader-ünk, mire mindenki hozzám rohant, és becsatlakoztak kínzásomba.
- Fiúk! Ne! Kérlek! - próbáltam szabadulni. - Felkelek! Csak hagyjatok! Kérlek! - már nagyon fájt a pocakom a sok csikizéstől.
- Rendben srácok ennyi szerintem elég volt... - mondta V kifáradva. - egyenlőre. - fejezte be mondatát egy hatalmas mosoly kíséretében.
- Srácok...nem gondoljátok, hogy...le kéne...rólam szállnotok? - kérdeztem nehézkesen a rám nehezedő súlytól.
- Oh, bocsi. - másztak le rólam szép sorban, majd indultak az ajtó fele. - Öltözz fel, és gyere reggelizni. - mondta Jin kedvesen.
- Rendben. - bólintottam. Felvettem egy sötét színű farmert egy fehér feliratos pólóval, ezután kimentem, hogy elfogyasszam a reggelim. Leültem helyemre, és nekiálltam az étel elfogyasztásának. - Hmm...Jin hyung ez nagyon finom. - dicsértem meg.
- Akkor egyél sokat. - mosolygott kedvesen.
- Jut eszembe. - szólt közbe Rap Mon. - Ma manager hyung fog az iskolába vinni. - Erre csak bólintottam egyet, mert nem akartam abbahagyni az evést.
A reggeli maradék idejét hétköznapi dolgokról való beszélgetéssel töltöttük. Mikor végeztem elköszöntem a többiektől és beszálltam az autónkba. 10 perc furikázás után megérkeztünk a hatalmas iskolába. Megköszöntem, hogy elhozott, és elindultam a nagy épületbe. Befelé haladva hallottam, hogy mennyit beszélnek rólam. Nem rosszakat, inkább csak megjegyzéseket tesznek a külsőmre, hogy helyes vagyok, vagy éppen annak örülnek, hogy egy suliba fogunk járni. Ez lesz a második tanévem ebben az iskolában, ezért már megszoktam az emberek e-fajta viselkedését. Sokan még most se szokták meg, hogy itt tanulok. Még be se értem tantermembe, de már vagy 15-en kértek aláírást. Szinte minden ugyanolyan maradt, mint tavaly. Az osztályfőnökünk nem változott, a tanárainkat se cserélték le. Új gyerek nem jött, így mondhatni, semmi sem változott. Egy kicsit csak azt sajnálom, hogy szinte majdnem az egész osztályom még mindig csak az idol-t látja bennem. Van néhány srác az osztályban, akikkel nagyon jóban vagyok, és akiket nem érdekli, hogy idol vagyok. Ugyanúgy bánnak velem, mint a többiekkel, és ez boldoggá tesz. Ma csak 3 óra volt megtartva, ami viszonylag hamar eltelt. Az órán az osztályfőnökünk elmagyarázta nekünk az erre a tanévre várható eseményeket, meg ilyeneket. A szünetekben pedig a fiúkkal hülyültünk. Az utolsó csengő után elköszöntem tőlük, és az igazgatóhoz vettem az irányt. Ott elintéztem a papírokat, majd jöttem is ki. A folyosón haladva velem szembe jött egy nagyon szép lány. Hosszú fekete egyenes haja nagyon jól kihangsúlyozta fehér bőrszínét és karcsú testalkatát. Egymás mellett haladtunk el, amikor megszólalt.
- O. JungKook! - nevem hallatán felé fordultam.
- Igen, én vagyok. - mosolyogtam rá, bár nem lehetett elég meggyőző. "Vajon ő is egy rajongó?" gondoltam magamban.
- Hát, ha már találkoztunk, akkor elmondom, hogy nagyon szeretem a zenéteket, és szerintem nagyon tehetségesek vagytok. Így tovább. - szóval nem az aláírásom kell neki. Ez megnyugtatott.
- Öhm...köszi. Jól esik ezt hallani. Ha nem haragszol én megyek, még sok a dolgom és várnak rám.- már őszinte volt a mosolyom.
- Persze. Menj csak. - fordultam volna meg, azonban utánam szólt. - Egyébként...
- Te is egy aláírást szeretnél igaz? - sóhajtottam. Azt hittem, ő más. Őszintén fogalmam sincs, hogy miért is gondoltam ezt.
- Mi? Jah, nem. - nevette el magát. Nem tudom, ezen mi olyan vicces, ezért értetlenül néztem rá. - Tudod... - törölte le szeme sarkából kicsordulni készülő könnycseppeket. - Szeretem a zenétek meg minden, de nem vagyok egy őrült rajongó.
- Oh. Értem. - vakartam meg tarkómat. - Bocsi csak tudod...a megszokás. - mentegetőztem.
- Nem, semmi baj. Megértem. Egyébként csak szólni akartam, hogy kikötődött a cipőfűződ.
- Tényleg. - csodálkoztam. - Észre se vettem. Köszönöm, hogy szóltál...
- NiKa. - fejezte be mondatom. - A nevem Kim NiKa.- nagyon kedves volt.
- Hát, örülök, hogy megismerhettelek NiKa.
- Én is örülök,hogy megismerhettelek JungKook.
- Ha nem haragszol, akkor én megyek, még van pár elintézni valóm.
- Rendben. Szia.
- Szia NiKa. Remélem még találkozunk. - köszöntem el tőle, és utamat a táncterem felé vettem. Fogalmam sincs, hogy miért, de tényleg szeretnék még vele beszélni. Igaz alig beszéltünk pár percet, de nagyon jól éreztem magam a közelében.
Hamar beértem a hatalmas helyiségbe, ahol elővettem lemezünket, és betettem a lejátszóba. Kíváncsi voltam, a suli tánctermének az új berendezéseinek minőségére. Elindítottam a CD-t és nem csalódtam. Nagyon jól szólt az egész cucc. Sok időm nem volt, ezért elkezdtem összepakolni. Épp tettem volna a tartóba a lemezt, mikor hívtak. A kezemben lévő tárgyat letettem, és helyette telefonomat vettem fel. TaeHyung keresett.
- Helo, hyung!
- Oh, JungKookie itt vagyok az iskola előtt.
- Rendben, megyek már. - tettem le mobilom, felvettem táskám és indultam. V ott várt a kapuban fején egy baseball sapkával, hogy ne ismerjék fel. Ahogy odaértem hozzá már indultunk is.
- Mi volt a suliban? - kérdezte vidáman.
- Semmi különös. Megismertem egy aranyos lányt. - feleltem boldogan.
- Wow...csak nem belezúgtál? - boxolt párat a vállamba.
- Ahj, hyung! Ez nem igaz. Csak annyit mondtam, hogy aranyos. - tiltakoztam, hiszen tényleg nem szerettem bele. - Különben sem beszéltünk sokat.
- Rendben. Értem én.
- Várj!
- Mi az? - vágott értetlen fejet.
- A suliban maradt a lemezünk.
- Ne már! Félúton vagyunk! Most komolyan vissza akarsz menni? - nyafogott.
- Igen. Nem hagyhatjuk ott. Valaki még elviszi. Induljunk. - toltam magam előtt csapat társamat, akinek nem igazán volt kedvére, hogy vissza kellett menni.
Már a folyosón sétáltunk, mikor megcsapta fülünket az egyik dalunk hangja. Valaki biztos megtalálta a CD-t és azt hallgatja. V-vel egymásra néztünk. Meredten bámultuk egymást, de egyszer csak eltűnt szemeim elől. Hirtelen berohant a terembe. Gyorsan utána kocogtam.
- V! Máskor ne kezdj el így rohanni. - beérve nagyon meglepődtem. NiKa volt a táncteremben. - Ti meg? - tudakoltam, mert mindketten nagyon nevettek. - Szia NiKa. Szóval te hallgattad a CD-t. - állapítottam meg, és odamentem melléjük.
- Igen, bocsi. - állt le a hahotázással. - Megláttam, hogy itt van és gondoltam a zenétek van rajta, amire tudok táncolni, ezért betettem. Ne haragudj. - kért tőlem bocsánatot.
- Nem, semmi baj.
- Gondolom a lemezért jöttél, szóval kiveszem.
- Ne vedd ki! - szólt rá V. - Én még táncolni akarok. - nyafogott. - Hogy hívnak? - kérdezte tőle hirtelen.
- Kim NiKa a nevem.
- Nos, akkor NiKa. - váltott át hyung drámaiba. - Oppa táncolni fog neked! JungKookie tedd a 12-es számra. - értetlen fejjel ugyan, de megtettem amire kért.- És most figyeld oppa táncát, kicsi lány. - kezdett bele abba az őrült általa kitalált úgynevezett táncba. - Fantastic baby dance - ki se mondta én már mellette táncoltam szintén, mint valami idióta. - NiKa táncolj te is!
- Nem megy, nem bírok. - szegénykém alig bírt beszélni is a röhögéstől.
- Nee!! - rohant a magnóhoz a táncmester. - Vége...vége lett a számnak. - kezdte előadni magát.
- Jól van, jól van. Most már ideje mennünk. - vettem ki a lemezt.
- Ez vicces volt. - mondta NiKa.
- Nem szeretnél táncolni még egyet a nagyszerűen csodálatos oppáddal? - ennél beképzeltebb már nem is lehetne. Karolta át a lányt.
- Köszönöm, V... - bújt ki karjaiból. - de nem. - mosolygott rá kedvesen.
- Naaa...ez nem volt szép. És miért nem szólítasz oppának? - vágta be hyung a durcát.
- Mert nem akarlak így hívni, blee... - nyújtotta ki nyelvét.
- Hé JungKookie, most nézd meg ezt a lányt! - mutatott rá. - Szerinted, direkt csinálja?
- Kitudja. - húztam egyet vállamon. Aranyosak voltak így együtt.
- Nos srácok, ha nem haragszotok, nekem ideje indulnom. Sziasztok! - köszönt el tőlünk.
- Várj! Merre mész? - szólt utána csapattársam.
- A kollégiumba. - válaszolta.
- Menjünk együtt!! - futott utána. - Mi is arra megyünk.
- Felőlem mehetünk. - indult el.
- Gyere te is JungKook. - szólt vissza TaeHyung.
- Rendben, csak elrakom a CD-t. -tettem el a hátra maradt kacatokat. Hyung-gal baseball sapkát vettünk fel, hogy ne keltsünk feltűnést. Igaz nem voltak sokan, de fő az óvatosság.
Az út mókásan telt. V szokás szerint hozta a formáját, majd a nagy viháncolások közepette megérkeztünk.
- Héj narancs. Megjöttünk. - mondta NiKa csapattársamnak, ugyanis ha nem szólunk ment volna tovább.
- Wáó... Azt hittem, hogy ez valami hotel. - csodálkozott immár nyitott szájjal.
- Igazából az, csak a suli kollégiumnak nevezi. - magyarázta neki NiKa.
- Menjünk. - indult el Hyung.
- Huh... Gyere Kook, mert a végén még elveszik azt kereshetjük. - sóhajtott a hosszú fekete hajú lány.
- Egyetértek. - bólintottam.
Az épületbe beérve Tae már türelmetlenül várt minket.
- Azt hittem, eltévedtetek befele jövet. - akadékoskodott. - NiKa merre megyünk tovább?
- Miért van olyan érzésem, hogy beakarsz hozzám jönni? - fújta ki a levegőt. - Második emelet 25-ös szoba. - Hyung-nak több se kellett, már fent is volt az emeleten. Utána battyogtunk.
Mikor felértünk eléggé vicces látványt nyújtott.
- Gyorsan nyisd ki! - toporgott az ajtó előtt.
- Jó, ne türelmetlenkedj! -engedte be a lakás tulajdonosa.
- Merre van a mosdó? - ugrált egyik lábáról a másikra.
- A bal oldali ajtó az. - Sprintelt be hyung. - Szóval ezért akart ennyire bejönni.
- Úgy látszik. - léptem beljebb én is. - Szép ez a lakás. Lehet ide költözök.
- Mi? - sokkolódott.
- Nyugi csak vicceltem. - mosolyogtam rá kedvesen.
- Huh...egyébként mennyi az idő? - kérdezte tőlem.
- Dél múlt.
- Áh köszi NiKa. - jött ki a mosdóból V, miközben csatolta be övét. - Ez jól esett.
- De legközelebb fejezd be az öltözködést, mielőtt kijössz. - oktatta barátomat NiKa.
- Éhes vagyok! - kiáltott fel V. - Szeretnél velünk enni?
- Hát nem is tudom...
- Szívesen látunk! - szóltam közbe. - A srácok is jönnek. Bemutatunk nekik. Biztos örülnének neked. - lelkesedtem fel az ötletre.
- Rendben legyen. - adta be derekát.
Gyorsan még bezárta a lakását, és már indulhattunk is. Annyira felpörögtünk csapattársammal, hogy ő is jön velünk, hogy már a földön húztuk szegény lányt. Lehet túl gyorsan sétáltunk, vagy inkább már rohantunk. Nem tudom, de a 10 perces utat 5 perc alatt megtettük.
- Azt mondtam, hogy veletek fogok ebédelni, és nem azt, hogy a maratonra készülni. - támaszkodott meg térdein.
- Bocsi. - mosolyogtunk rá a fáradt lányra, miközben tarkónkat vakartuk zavarunkban.
- Na, de induljunk! - húzta ismét maga után NiKa-t V. Fáj nézni, ahogy a földön vonszolja maga után az a hülye. Odaértünk a lifthez és be is szálltunk. Mi a 15-ödik emeletre mentünk, ezért kifújhattuk magunkat, míg fel nem értünk. Mikor megérkeztünk, a nekünk kijelölt ebédlőbe vettük az irányt.
Mit ne mondjak, a mellettem álló lány igen lesokkolódhatott. Jin épp selcákat készített magáról, miközben JiMin a kezébe akadó kaja darabokkal dobálta őt. J-Hope egyik kezében a mobilja volt, amin szólt a zene, és arra táncolt. A másik kezében, valamiféle étel volt, dehogy mi azt nem tudnám megmondani, ugyanis úgy szét nyomta. Suga vele együtt hadonászott a zenére, miközben RapMon a szájába próbált dobálni kisebb ételdarabokat. Szegény lányt hova hoztuk.
- Hé srácok! Ma JungKookie barátnője velünk fog enni. - erre a mondatra mindenki felfigyelt.
- Wáó~! - bámult rá mindenki tátott szájjal. - De szép! - mondták egyszerre, ezzel teljesen lesokkolva a lányt.
- Nem is a barátnőm! - akadtam ki.
- Oh akkor... - sietett mellé JiMin. - Hogy hívnak kicsi lány? - karolta át JiMin.
- Kim NiKa vagyok. - még mindig az előbb látottak hatása alatt lehetett.
- Hmm...milyen szép neved van. - mosolygott rá a nőcsábász csapattársam. - Mi lenne, ha együtt ennénk?
- Mi lenne? - szólt közbe V. - Nem lenne semmi, ugyanis velem fog enni. Gyere NiKa üljünk ide. - fogta meg kezét és húzta volna magával, ha JiMin hagyta volna.
- NiKa velem fog enni. - és húzta a másik oldalra.
- Nem mert velem. - vágta rá TaeHyung. A végén cibálták össze-vissza szegénykét.
- Srácok... - szólt közbe NiKa az előbbi sokk hatásából feleszmélve. - Mi lenne, ha nem szakítanátok szét? - kérdezte erőteljesen.
- Bocsi, de ez az ő hibája. - mutatott JiMin hyungjára, minek következtében elengedte a vékony lány kezét, így Tae már is húzta magával. - Yah! Ez így nem ér! - kiáltott rá.
- Te engedted el. - ültek le egymás mellé.
- Ahj srácok! - szólt közbe leaderünk. - Csak üljetek le és együnk normálisan, ha már vendégünk van. - erre mindenki elfoglalta helyét. Én ültem az asztal legszélén NiKa mellett. Vendégünk másik oldalán V ült, és mellette J-Hope. Velem szemben Jin, mellette a lánnyal szemben természetesen JiMin foglalt helyet. Majd Suga és az asztal másik végén NamJoon fogalta el helyét.
- Szóval... - könyökölt az asztalra JiMin, hogy jobban lássa iskolatársamat. - Hány éves vagy?
- 15 vagyok. - mondta nyugodt hangnemben, mire bekapott egy falat ételt.
- Hmm...csak 4 év...
- Ne is álmodozz. - pöckölte vissza helyére JiMin-t V.
- Láttam, hogy te is elgondolkoztál egy pillanatig. - vágott vissza.
- Nem is!
- Jó, jó... - szóltam közbe. - Srácok nyugodjatok le egy kicsit. NiKa nem az utolsó szelet süti, amin így veszekedhettek.
- Köszönöm Kookie. - mosolygott rám kedvesen.
- Oh... - eszméltem fel. - Először hívtál a becenevemen. - állapítottam meg.
- Hmm... Tényleg... - gondolkodott el. - Ha nem bánod, máskor is hívnálak így.
- Rendben. - bólintottam egy mosoly kíséretében.
- Akkor engem is becézgess! - folyt bele a beszélgetésbe V.
- Hmm...rendben...mondjuk...mit szólnál ahhoz, ha...narancsnak hívnálak? - erre mindenki nagy nevetésben tört ki.
- Yah! Most szórakozol? - akadt ki csapattársam.
- Nem. Miért? Nem tetszik? - csodálkozott NiKa.
- Rendben, de csak neked engedem meg.
- Okés. - bólintott a lány. - Másnak ne is. - sunyin mosolygott.
- Hé! Engem is becézz! - háborodott fel az úgymond vetélytárs. - Szólíts JiMinnie-nek!
- Hááát...nem is tudom.
- Na~ Kérlek~
- Rendben...JiMinnie.
- Ez az! - vigyorgott győzelem ittasan.
Az ebéd hátralévő része nagyon jól telt. Igazán vidám volt a hangulat. NiKa-ról sokat megtudtunk. Elmondta nekünk, hogy Magyarországon élt, és hogy vannak kistestvérei. Az étkezés közbeni éneklésnél még a hangját is hallottuk. Nagyon szépen énekelt. Akár idol is lehetne belőle.
Az ebéd elhúzódott a nagy beszélgetéstől. NiKa délután 3-kor ment el tőlünk. Persze mindenki hazaakarta kísérni, de ő nem engedte, így egyedül indult el. Miután elment, mi a srácokkal próbálni mentünk. Este 7 után értünk a dormba hulla fáradtan. Gyorsan megvacsoráztunk, lezuhanyoztunk és indultunk lefeküdni. V velem jött ugyanis én vele alszok egy szobában. HoSeok és JiMin is ketten alszanak együtt. NamJoon, Jin és Suga pedig hárman vannak egy szobában. Holnap iskola és a többieknek reggel próba, ezért nem maradtunk fent sokáig. Fél 10-kor mindenki a maga helyén feküdt.
- Hé, hyung! Alszol? - kérdeztem tőle.
- Nem. Mit szeretnél?
- Hát nem is tudom...neked...mi a véleményed NiKa-ról? - kicsit bizonytala voltam abban, hogy megkérdezzem-e.
- Aranyos, vicces, szép és tehetséges. Miért? - ásított egyet mondata végén.
- Jah, hát csak úgy kérdeztem. Kíváncsi voltam, hogy mit gondolsz róla. - adtam neki választ.
- Értem. Csak kár, hogy ilyen fiatal. - ásított.
- Hyung... - mondtam meglepetten, de elaludhatott, mert utána már csak a horkolását lehetett hallani. Egy darabig még gondolkodtam, majd engem is elnyomott az álom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése