7.fejezet - Aish...megőrültem?!~

Szeptember 3. Szerda

V szemszöge~

  - NiKa! - rohantam oda hozzá, amint megláttam, hogy elesik a tánc gyakorlása közben. - Megsérültél? Jól vagy? Gyere, segítek felkelni. - megfogtam egyik karját, hogy könnyen felhúzzam, de ő eltolt magától.
- Jól vagyok. - állt fel egyedül, majd egy halvány mosolyt erőltetett magára. - Köszönöm, hogy segíteni akartál, de egyedül is képes vagyok rá. - az a hazug mosoly még mindig ott volt az arcán. - Most kérlek hagyj egyedül gyakorolnom kell. - Valamiért nem akartam elmenni. Úgy éreztem, mintha segítségért kiáltozna, mintha könyörögne azért, hogy egy percre se hagyjam magára.
- NiKa... - ejtettem ki halkan a nevét.
- Kérlek! - vágott a szavamba. - Ne nehezítsd meg még jobban! - sírástól elfojtott hangon szólt hozzám. A szívem összeszorult, a szemei már könnyesek voltak, de még mindig próbálta visszatartani a sós cseppeket. Az eszem azt diktálta, hogy jobb lenne, ha elmennék, de a szívem nem hagyta, hogy akár egy lépést is tegyek, amivel egy centivel is távolabb kerülhettem volna tőle. A lábaim maguktól indultak el egyenesen NiKa felé, és meg sem álltak, míg oda nem értek. Ekkor hirtelen két kezemmel közre fogtam arcát, majd közelebb hajoltam hozzá és...


 Hirtelen felültem. A szívem eszeveszettül kalimpált, ezért oda kaptam. - Szóval csak egy álom volt. - gondoltam, miközben még mindig hevesen dobogó szervemen volt a kezem. Fogalmam sincs, miért álmodtam ezt. Olyan valóságos volt ez az egész, mintha valóban megtörtént volna. Nem agyaltam tovább az előbbi illúziómon, inkább megnéztem az időt.
- Hmm... 06.42... - hirtelen kipattantam az ágyamból, és nekiálltam a többiek felébresztésének. - JungKooook ~! Jó reggeeelt ~! - odarohantam hozzá, majd elkezdtem ugrálni az ágyán, azon a kis helyen, amin épp nem fetrengett.
- Hyuuung ~! Elég! Szállj le az ágyról, mindjárt rám taposol! - a kis maknae egy váratlan mozdulattal lelökött, ennek következtében a hátsófelem találkozott a padlóval.
- Yah! Ez most nem volt szép!

- Inkább kelj fel a földről, és keltsd a többieket is. Habár Jin hyung szerintem már a reggelit készíti. - gondolkodott el az utolsó mondatnál.

- Ne mááár ~! Sokkal viccesebb, mikor egyszerre ketten keltjük fel a többieket. - nyafogtam neki, majd nagy őzike szemekkel meredt rám.

- Akkor ma én ronthatok JiMin hyung-ra, igaz? - kérdezte kíváncsi tekintettel.

- Jó, akkor én ébresztem HoSeok-ot. - gyorsan bevillant egy ötlet, hogy hogyan lenne érdemes, az az nekünk vicces, felkelteni őket. - Van egy ötletem. Rontsunk be hozzájuk, és kezdjünk el üvöltözni, miközben tejszínhabot fújunk rájuk.

- Hyung ez elég hülye ötlet. 

- Akkor benne vagy? - emeltem fel egyik szemöldököm.

- Benne hát. - már rohantunk is a konyhába, ahol Jin hyung-gal találkoztunk.

- Mi ez a nagy sietség? - kérdezte meglepetten.

- Semmi-semmi. - legyintettem. - Kook meg vannak már? - türelmetlenkedtem.

- Mit kerestek?

- Meg találtam őket. - hagytuk figyelmen kívül az idősebbet.

- Akkor mehetünk.

- Minek nektek tejszínhab? - vetette felénk furcsa pillantásait.

- Aaahj ~! Hyuung ~! Muszáj ennyit kérdezősködnöd kora reggel? - toporzékoltam, mint egy kisgyerek, akit épp feltartanak.

- Jobb ha nem tudom. - majd visszafordult, hogy elvégezhesse a reggelivel kapcsolatos teendőit.

 J-Hope, JiMin és Jin együtt alszik, ahogy RapMon Suga-val és én Kookie-val. Halkan benyitottunk a még mélyen alvó HoSeok-hoz és Minnie-hez. A maknae oda osont a törpe ágyához én meg a másik hülyéhez.
- Hyung még várj. - súgta nekem a legfiatalabb. - Először fújjunk az arcukra tejszínhabot, majd a hookgayo-t kezdjük el hangosan üvöltözni, és ugráljunk hozzá, mint a videóban, miközben az egész flakon fehér izét kifújjuk rájuk. Szerintem így hatásos lesz.
- Szerintem meg szívbajt fognak kapni. - mondtam neki nagyra nyílt szemekkel hülye ötlete hallatán.
- Akkor kezdem. - súgta ismét.
- Én meg folytatom. - bólintottam kijelentésem mellé.
- Rendben, akkor...egy.
- Kettő.
- Tejszínhab. - a szóra már dekoráltuk is az arcukat. - Ez így jó lesz. - mondta Kook elégedett mosollyal az arcán.
- Most jön a banzáj. - egymásra néztünk és... - JEONGEUIEUI BANGTANSONYEONDAN, YONGGAMHAN BANGTANSONYEONDAN, GEUEODA HOOKGAYO HOOKGAYO!!! - a hangos kiabálásra felkeltek a fiúk, mi pedig JungKook-kal lefújtuk őket tejszínhabbal, mire a hangos ordítozásra bejött RapMon, Suga és Jin is. Mondanom se kell, teljesen lefagytak az ajtóban.
- Madárcsicsergéses szép jó reggelt! - hagytuk abba az eddig folytatott tevékenységünket a fiatal énekessel, és szépen mosolyogva, mintha semmi sem történt volna, üdvözöltük a többieket.
- Ti kis... - mutatott ránk JiMin felháborodottan.
- Ezért most megfizettek! - mondta J-Hope, és elkezdtek a tejszínhabos fejűek utánunk futni. - Álljatok meg!
- Hyung most mi legyen? - kérdezte bűntársam.
- Nem tudom, csak fuss tovább az életedért. - rohantunk körbe-körbe addig, amíg egy mérges Jin ránk nem szólt.
- Megállni! - kiáltott ránk. - Ti ketten... - mutatott rám és Kookie-ra. - Feltakarítani. Most. Rögtön! - fület-farkat behúzva mentünk elvégezni a most kapott feladatunkat. Jin hyung-nak biztos nem tetszett a reggeli ébresztőnk.
- Hyung siessünk. 7 óra van. Nekem még iskolába is kell mennem. - takarított minél gyorsabban, hogy hamarabb végezhessünk.
- Mért sietsz ennyire? Elég, ha fél óra múlva indulsz. - néztem rá értetlen tekintettel.
- Ma NiKa-val akarok suliba menni, de nem tudom, mikor indul el a koleszból, ezért mielőbb oda szeretnék érni. - mosolygott.
-Ááh ~... Értem. - motyogtam. Csak nem tetszik neki? - Hé! Mondd csak... - néztem rá kicsit morcosan.
- Mit? - vágott értetlen tekintetet.
- Tetszik neked? - vetettem felé szúrós pillantásokat. Fogalmam sincs, mért voltam ilyen.
- Tetszeni? Ki? - értetlenkedett?
- Yah! Mi az, hogy ki? NiKa-ról beszélek te idióta. - adtam tudtára kicsit durvábban.
- Hyung...
- Oh, bocsi. - vakartam a tarkómat. - Nem tudom, miért emeltem fel a hangom. - kínosan éreztem magam. - Azért válaszolhatnál...
- Jah, igen. - a szemeim nagyra nyíltak, és hatalmas kíváncsisággal vártam, hogy mit fog mondani. - Nem tetszik nekem. - mosolygott.
- Nem?
- Nem. Tudod hyung, NiKa valóban nagyon szép és kedves, de nem szeretem úgy, mint ahogy azt te gondolod. Egyszerűen csak barátként gondolok rá. Ő volt az iskolában az egyetlen, akit nem az érdekelt, hogy híres vagyok. Ő nem az idol-t látja bennem, mint a többiek, ezért nagyon hálás vagyok neki. Érted már hyung?
- Azt hiszem, igen. - a mondandója nagyon meglepett. Amilyen őszinteséggel beszélt az előbb, egyértelmű, hogy igazat mondott.

 Gyorsan feltakarítottuk az általunk keletkezett káoszt, megreggeliztünk, majd felöltöztünk, és mindenki ment a dolgára. Pontosabban JungKook az iskolába, mi pedig a próbaterembe. A kiadónál ilyenkor nincs sok dolgunk, mivel nincs jelen minden tag. Ma se volt valami sok teendők. Egyszerűbb feladatokat csináltunk, gyakoroltuk a dalainkban vagy épp a táncban a saját részeinket. Jin speciál bealudt. - Pedig pont neki kéne átnézni az új táncmozdulatokat. - gondoltam magamban.
- V le ugorhatnál pár italért a közeli kávézóba. - jelentette ki RapMon.
- Ühm...oké. - csak ennyire tellett tőlem, miután kizökkentett gondolataimból. - Mit hozzak? - ezután mindenki elhadarta, amit kért, és értetlen fejjel ugyan, de elindultam. Beérve a helyre egyből a pulthoz sétáltam, ahol egy fiatal, kedves nő fogadott.
- Jó napot! Mit adhatok?
- 'Napot! - majd felsoroltam neki a fiúk által kiválasztott italokat, sütiket, bár JiMin-ére nem emlékeztem már, hogy mi volt, ezért azt kértem ami elsőre beugrott.
- Rendben máris hozom őket, egy pillanat. - mosolygott.
- Elnézést, de megkérdezhetem, hogy NiKa ma dolgozik-e?
- NiKa?
- Ühm. - bólintottam.
- JiHoon! - szólt munkatársának. - NiKa ma dolgozik?
- Nem. Ma én vagyok beosztva. - válaszolt egy magas, fekete hajú srác.
- Áh...értem.

- Miért kérdezted?
- Jah, nem fontos. - legyintett. - Szóval ma nem dolgozik. - mosolygott a kedves asszony. Már ha mondható asszonynak.
- Köszönöm. - ezután végzett a rendelésekkel, majd kifizettem az árut. Visszasiettem a többiekhez, hogy mihamarabb elfogyaszthassuk azt a sok mindent, amit egyedül cipeltem. Beérve mindenki úgy rohant hozzám, mintha valami világmegváltó szert hoztam volna vagy fogalmam sincs. JiMin persze lecseszett, hogy nem azt hoztam, amit kért, azután meg bevágta a durcát. Hát az ember nem mindig azt kapja, amit akar. Elfogyasztottuk a sok italt és harapnivalót, majd folytattuk tovább, amit abbahagytunk.

 2 óra múlva JungKook toppant be mosolyogva.
- Mi ez a nagy öröm? - kérdezte NamJoon.
- Ma kimentett NiKa a sok rajongó közül, megtudtam, hogy ma nem dolgozik és arra gondoltam, elhívhatnánk a próbánkra. TaeHyung biztos örülne neki. - nézett felém pimaszul.
- Yah! Még is miről beszélsz? - rivalltam rá.
- Hyung, csak nem tetszik a csajom? - nézett rám nagy szemekkel JiMin.
- Mi az, hogy a csajod? Még csak egyszer beszéltetek. Plusz nem hinném, hogy NiKa a törpékre bukik. - nevettem ki a magasságát.
- Te kis...! - hirtelen nekem iramodott, és elkezdett kergetni a próbateremben. - Állj meg! Nem hallod? Ha elkaplak neked véged! Te kis...!
- Srácok, most akkor felhívjuk vagy sem? - szólt közbe Kookie, miközben a telefonját lóbálta.
- Add azt a mobilt. - kaptam ki a kezéből, kikerestem a híváslistából NiKa nevét, és tárcsáztam.
- Haló. - szólt bele.
- NiKaa~~!! - üdvözöltem nagy örömmel, mikor meghallottam a hangját.
- Narancs. - a hangján hallottam, hogy nem rám számított, és ezt meg is jegyeztem neki.
- Yah! Még is mi ez a reakció? Áh mindegy is csak gyere a kiadó hátsóbejáratához, ott foglak várni. - ezzel a mondattal bontottam a vonalat.
- Ezt jól elintézted. - mondta Suga.
- Tudom. - vigyorogtam. - Akkor én kimegyek és megvárom.

 Hamar kiértem az épület hátsórészéhez, hogy megvárjam vendégünket. Már 2 perce ott toporogtam egy helyben, mikor eszembe jutott az álmom. Hirtelen furcsa érzés kerített hatalmába. Fogalmam sincs, miért álmodtam azt, amit. Az egész annyira valóságosnak tűnt, mintha tényleg ott állt volna előttem, összetörve, és én odamentem volna hozzá, hogy megcsókoljam.
- De...nem is csókoltam meg...Ááá Kim TaeHyung felejtsd el. - vágtam magam fejbe. - Aish...én teljesen megőrültem. - ezután NiKa rángatott ki gondolataimból, amikor megláttam felém közeledni. Gyorsan összeszedtem magam, és vidáman üdvözöltem.
- Szia. - köszönt nekem amint ideért. Nem tudom mi ütött belém, de én rögtön megöleltem, ahogy megláttam.
- Na végre, már azt hittem, sose érsz ide. - toltam el magamtól mondandóm elején. - Gyere! - erre a szóra megfogtam a kezét, és elkezdtem magam után húzni. Olyan pici puha, meleg kezei voltak, eszem ágában sem volt elengedni. Egészen a liftig húztam magam után, ahova beérve még mindig markomban tartottam, az enyémhez képest, apró kézfejét.
- Öhm...V. - megszólítására rá néztem, de ő a másik irányba nézett.
- Hmm? Mi az? - még mindig nem nézett felém, de ekkor észre vettem, hogy mennyire zavarban van. Leesett a dolog, hogy mi miatt, ezért hirtelen elengedtem kezét. Most én is zavarban éreztem magam, amitől én fordítottam a fejem a másik irányba. Még így is fogadok, hogy észre vette, az arcomba szökött a vér. - Izé...öhm... - alig bírtam kinyögni a szavakat. - A telefonszámodat add meg. - ennél jobbat már nem is mondhattál volna. Gratulálok Kim TaeHyung!
- Ühmm. - ő csak bólintott, és a táskájából elővett tollal ráírta számát a kézfejemre. - Tessék. - mikor végzett, kedvesen mosolygott rám.
- Haha! - nézegettem, amit az előbb rám írt. -Mostantól csak téged foglak hívogatni. - kezdtem el nevetni saját hülye ötletemen.
- Yah! Töröld le! - mondta felháborodva.
- Még be se írtam a mobilomba. - akadékoskodtam.
- Yah! Nem hallottad, amit az előbb mondtam?
- Mit mondtál? Bocsi nem hallak. - fogtam be mindkét fülemet, ezzel bizonyítva előbb tett kijelentésemet.
- Te kis...! Töröld le! - egyszer csak nekem iramodott, és ezáltal a liftben kisebb "fogócska" alakult ki köztünk. - Ne menekülj! Hallod? Add a kezed!
- Mégis hova menekülhetnék egy liftben? - vontam kérdőre. Mikor végtagom felé akart nyúlni, majdnem előre esett, de én egy gyors mozdulattal visszarántottam magamhoz, majd megtartottam hátánál. A szemeibe néztem, amikben rögtön el is mélyedtem. Gyönyörű fekete íriszeit már vagy 1 perce nézhettem, mikor meghallottam a lift hangját. Még ekkor sem akartam elengedni, de csapattársam hangjára felfigyelve azonnal elengedtem.
- Mikor jött...oh...bocsi...én nem akartam zavarni... - vakarta a tarkóját JungKook.
- Jaj, dehogy zavarsz. - ment oda hozzá Nika. - Mi csak... - nézett rám. - ...csak majdnem elestem, és Narancs megtartott. - magyarázta neki zavartan. - Tényleg...még meg sem köszöntem. - fordult felém. - Köszönöm. - kissé meghajolt, majd ismét megszólalt. - Akkor, mi lenne, ha tovább mennénk? Elvégre még mindig nem tudom, hogy miért is vagyok itt.
- Nem mondtad neki? - akadt ki Kook
- Fontos ez? - kérdeztem.
- Igen. - válaszoltak egyszerre Kook-kal.
- Jó-jó. - adtam meg magam. - Egyébként csak azt akartuk, hogy a táncpróbánkat nézd meg.
- Mondhattad volna az elején is. - sóhajtott.
- Most már mindegy. - vontam meg vállaimat. - Inkább menjünk.

3 perc séta után beértünk a próbaterembe, ahol már mindenki türelmetlenül várt minket.
- Nah végre! - szólt fel JiMin, amint meglátott minket. - Mégis mit csináltatok ti ketten ennyi ideig? - mutatott NiKa és felém.
- Ha ti azt láttátok volna. - ingatta meg fejét a maknae, és odasétált a többiekhez.
- Yah! Nem is csináltunk semmit! - vágtuk rá egyszerre NiKa-val, erre egymásra néztünk, és mindketten kissé elpirultunk.
- Ennél egyértelműbbek nem is lehettetek volna. - oktatott ki minket Jin. - Ha valamit leakartok tagadni akkor, azt csináljátok rendesen, úgyhogy el is higgyük.
- Mondtuk, hogy nem csináltunk semmi olyat, amire ti gondoltok. - kiakadtam kissé, hisz valamennyire igazuk is volt.
- Ha olyat nem, akkor milyet? - vonta fel szemöldökét J-Hope. Ez a kis... Úgy érzem, lesznek még itt jó ébresztések.
- Yah! - rivalltam rá.
- Oké-oké értettük csak kezdjük a próbát. - szólt közbe RapMon.
- Ma én leszek a legjobb. - mondtam neki mosolyogva.
- És akkor most azt várod, hogy ezt higgyem is el? - szökött az égbe egyik szemöldöke.
- Ez most fájt... - kezdtem el színészkedni. és mutattam a szívemhez. - ...itt bent. - tettettem a megbántottat. - Rendben, ha nem sikerül, akkor meghívlak egy fagyira, de ha sikerül, akkor te hívsz meg engem egy fagyira. - ecseteltem ajánlatomat.
- Szóval, ha jól értelmezem, márpedig tudom, hogy jól értelmezem, akkor a lényeg az, hogy mindenképp el kell mennünk fagyizni.
- Wáó~! Te tényleg nagyon okos vagy. - mondtam színlelt meglepődöttséggel.
- Na jó, most már aztán tényleg kezdhetnénk! - szólt közbe ismét a leader.
- Rendben. - beszélgetésünket félbeszakítva mentem oda a többiekhez, és álltunk is neki a gyakorlásnak.

 Délután 6-kor végeztünk, amikor kimerülten rogytunk a padlóra.
- Nagyon ügyesek voltatok. - tapsolt meg minket. - Odavigyem nektek a vizeteket?
- Igen...létszíves. - mondta ki nehezen JiMin. A kezembe nyomta az utolsó vizet, amikor a telefonja csörgésére lettünk figyelmesek.
- Haló. - szólt bele. - Áh szia ShinJi. Elfelejtettem megnézni, ki hívott, mielőtt felvettem. Egyébként itt vagyok a BTS-nél megnéztem a próbájukat. - ShinJi? Ki ez a srác? És mégis miért mondja meg neki, hogy itt van? Miért olyan ismerős a srác neve? - Most végeztek. Akkor szerintem elindulok, és együtt mehetnénk onnan haza. Az úgy jó neked? - együtt mennek haza? Akkor ő is a koleszban lakik? Aish, miért idegesít ez engem ennyire? Még mondhatott pár szót a vonal túlsó végén lévő fél, majd letették a telefont.
- ShinJi volt? - kérdezte Kookie.
- Igen. - bólintott. - Most vásárolni van, szóval bemegyek hozzá, majd onnan együtt megyünk tovább. Szóval, ha nem haragszotok...
- Ő a fiúd? - kérdeztem kicsit idegesen. Mégis mi ütött belém, hogy ilyenen idegeskedek? Aish...én tényleg megőrültem.
- Nem, csak barátok vagyunk, és ő is a kollégiumban lakik.
- Hmm... - erre csak bólintottam neki, pedig valójában egy hatalmas kő esett le a szívemről.
- Ha nem baj, én most indulnék.
- Persze, menj nyugodtan. - mondta HoSeok. Mindenkitől egy öleléssel köszönt el, majd elindult haza. Most boldogabb lennék ha én kísérném haza, és nem azzal a fogalmam sincs kicsodával menne.

 A srácok hangoskodása zavarta meg elmélkedésem.
- Ajjaj JungKook, szerintem légy résen, mert V hamar le fogja csapni a kezedről NiKa-t. - figyelmeztette JiMin a maknae-t. 
- Azt hiszem, igazad van hyung. - értett vele egyet Kook, és közben mindenki ott nevetgélt rajtam kívül.
- Yah! Fogalmam sincs miről beszéltek. - akadtam ki.
- Tényleg...neked miről is van? - tette fel a kérdést HoSeok.
- Hyung! Már te is? - toporzékoltam. - Egyébként meg ki az a ShinJi? - próbáltam terelni a témát.
- Hmm...hyung...csak nem... -  nézett rám meglepődve Kook. - ...féltékeeny~~ - mondták az utolsó szót egyszerre a fiúk.
- Mi?! Én nem is! - kezdtek el rajtam röhögni.
- Egyébként ő Lee ShinJi. - válaszolt Kookie.
- Ismernem kéne? - vágtam értetlen fejet.
- Tudod...ő az az ulzzang.
- Az a vöröses hajú? - ugrott be hirtelen.
- Pontosan. - bólogatott a maknae.
- Na, ne. - mondta Suga. - Ez a lány ilyen népszerű, hogy még Korea leghíresebb férfi ulzzang-jával is jóban van? - csodálkozott.
- Nem semmi csajt fogtál ki, haver. - vigyorgott NamJoon. - Sok sikert hozzá, ez nem lesz könnyű.
- Főleg, hogy a suliban is már mindenki ismeri. Az első héten nagyon népszerű lett. A folyosón, a teremben, a mosdóban...tulajdonképpen a sulin belül mindenkit hallani, hogy róla beszél. - gondolkodott el Kook. Mégis hogy lehet valaki ennyire népszerű már az első héten?
- Hát hyung... - röhögött mindenki a hasát fogva. - Azt hiszem ide valóban kelleni fog egy rakatnyi szerencse. - mondta RapMon, és mindenki nevetgélt tovább.
- Amúgy mi az ott a kezeden? - kérdezte Jin?
- Telefon szám. - adtam neki tömör választ, és elővettem mobilom, hogy még most bepötyöghessem a számát, mielőtt még lekopna.
- És ki...Jaah~~ Hülye kérdés lett volna. - mosolygott Jin. - Egyértelmű, hogy NiKá-é. - hahotázott tovább mindenki. Nekem elegem lett belőlük, ezért fogtam magam kimentem a teremből, becsaptam magam után az ajtót, és előre mentem ki a kocsihoz. A többiek is leértek pár perc múlva, majd mindenki mondott nekem egy "bocs haver, de ezt muszáj volt" -ot, és beült mindenki a helyére. Manager hyung is 2 percen belül megérkezett, és haza fuvarozott minket. Megköszöntük, hogy elhozott, aztán betrappoltunk a dormba.

 Jin hyung neki állt a főzésnek, és mi addig gyorsan lezuhanyoztunk. Tisztálkodás után, mindenki nekilátott a vacsorának, ami szokás szerint hangosan telt el. Mondjuk annak örültem, hogy most nem én voltam a téma. Evés után YoonGi elmosogatott, Jin is elment fürdeni, mi pedig, akik nem csnáltak már semmit, elmentünk lefeküdni.
- Hyung... - szólt hozzám szobatársam.
- Hmm... - adtam tudtára, hogy mondhatja, hallgatom.
- Izé...ami ma ott a liftben...szóval mi volt akkor? - kérdezte akadozva. Felé fordultam, hogy ne háttal válaszoljak neki. Igaz a sötétben csak alakját láttam, de akkor is zavart volna, ha háttal vagyok neki, miközben hozzá beszélek.
- Nem volt semmi.
- Értem. - halkult el pár másodpercre, majd ismét megszólalt. - Kérdezhetek valamit?
- Igen.
- Szereted? - mi ez a kérdés most így hirtelen?
- Jó éjt! - fordultam a másik oldalamra, ezzel jelezve neki, hogy nem vagyok tovább hajlandó foglalkozni a témával.
- Jó éjt! - mondta, és nem kérdezett többet. Valójában fogalmam sincs, hogy mit érzek iránta. Hisz alig ismerem, de még is valamiért ő olyan más. Aish...inkább alszok. 

 Amint elaludtam, ismét NiKa-t láttam, de most a többiek is ott voltak. Jókat nevettünk, képeket készítettünk, szokásunkhoz híven hülyéskedtünk. Annyira boldogok voltunk, mindenki nagyon vidám volt, de az álmom hirtelen komor hangulatra váltott. Az éjszaka közepén a sötét próbaterem egyik sarkában ültem, térdeim fel voltak húzva, egyik kezembe temettem arcomat, míg a másikban a telefonom tartottam, aminek kijelzőjén a NiKa-val készüt közös képünk világott. A szobában az én keserves zokogásomon kívül, semmi mást nem lehetett hallani. Hirtelen felültem az ágyban, a szívem ismét hevesen dobogott, az arcom pedig nedves volt. Az izzadság folyt rólam, és a szemeim szint úgy könnyesek voltak, akárcsak az álomban. Pár mély lélegzet után, mikor sikerült realizálnom, hogy az előbbi csak egy álom volt, kimentem a konyhába inni pár korty vizet, amitől sikeresen lenyugodtam, a légzésem pedig újra a régi lett. Visszamentem a szobába, és ismét bevetettem magam az ágyba. Az agytekervényeim még mindig pörögtek. A gondolatok csak úgy cikáztak elmémben.

Azt hiszem, én NiKá-ba bele... Aish...megőrültem. Hagytam abba a gondolkodást, majd 

sikerült ismét elaludnom.

ÁÁÁÁÁ~~~ Nem hiszem el végre megírtaaam~~~!! >< Már nagyon sok ideje írtam, és alig vártam, hogy végezzek ezzel a résszel, és megoszthassam veletek. :D Remélem elég hosszú lett, és nem okozok nektek csalódást! :)) A helyesírási hibákért pedig elnézést kérek, ha van benne! >< Bocsánat, hogy ennyit kellett várnotok, de a dolgok nem úgy alakultak, ahogy én azt terveztem. Remélem megérte várnotok a részre és tetszik nektek a fejezet. :D 

A következő részt fogalmam sincs, hogy mikor hozom, de remélem, sikerül mihamarabb. :D A véleményetekre pedig még mindig kíváncsi vagyok itt is, és facebook-on is. ^^