- Majd ebédnél találkozunk! - szólt még utánunk Kook.
Miután hazaértem, levágtam magam a kanapéra, bekapcsoltam a tv-t, és lapozgattam a sok értelmetlen csatorna között. A gombnyomkodással hirtelen leálltam, mikor az egyik műsorban egy majmot pillantottam meg. Szúrós szemekkel kezdtem el vizslatni, miközben egyre közelebb hajoltam a tv-hez. - Hmm...kétség sem fér hozzá...igen, pont olyan...a viselkedése, az a kinézet, az életmód...Ez egyértelmű, hogy az ott V egy majomnak öltözve! - ugrottam fel hirtelen. - Hmm... - kezdtem újra elgondolkodni. - ...vagy lehet, hogy...az V ikertestvére?!! - néztem újra a képernyőt nagyra nyílt szemekkel. Hirtelen rohantam a telefonomhoz, amint kezemben tartottam hívtam is azt a lököttet. Még jó, hogy ma leírta a számát. Pár csengés után fel is vette. - Narancs! Megtaláltam! Ott van...
- Ott a tv-ben! Csak lapozgattam a csatornák között, és egyszer csak ott volt, még mindig ott van! - hadartam neki.
- Igen! Ott az a majom a tv-ben...pont olyan, mint te! Kétség sem fér hozzá, hogy ő az ikertestvéred! - a háttérből hatalmas nevetésre lettem figyelmes, de ez biztos, hogy nem V volt. Persze, hogy nem, fogadni merek, hogy ez a hülye kihangosította a telefonját.
- Persze, szerinted lettem volna olyan szívtelen, hogy ne értesítselek? Egyébként meg...szerintem igen is nagyon sok hasonlóság van! - adtam magamnak igazat.
- Oh! Sziasztok srácok! Ennek nagyon örülök! - mosolyogtam, bár ők ezt nem láthatták. - Akárhogyis...gondolom ti is egyetértetek velem.
- Értem. Akkor menjetek próbálni. Sziasztok!
- Oké.
- Szia. - köszöntem el kedvesen, és bontotta is a vonalat.
A beszélgetés után néztem kicsit még a TV-t, aztán elkezdtem készülődni. Ma is délután 4-re mentem dolgozni. Szerencsére a mai kevés óra miatt munka előtt megtudtam írni a házi feladatomat. Mára is rengeteget adtak. Fogadjunk az a tanárok célja, hogy a sírba kergessék a diákokat a sok leckével. Ilyenkor adok hálát az égnek, hogy mindent megtudok jegyezni az órán, és itthon már nem kell tanulnom. Nagy nehezen elindultam a kávézóba. A szokásos útvonalon mentem, ami a parkon át vezetett. A madarak csicseregtek, a napsugarai ragyogóan szűrődtek át a fa levelei közül és a szellő is nagyon kellemes volt. Egy pillanatra megálltam, és beleszippantottam a levegőbe. Minden annyira csodálatos volt. Rajtam kívül egy ember se volt ebben a gyönyörű parkban, amit nem értek, hogy lehetséges, de nagyon örültem neki. Már rég voltam így egyedül. Lassú léptekben mentem munkahelyem felé, ezzel kiélvezve ezt a kis időt, amit még itt tölthetek. Időben odaértem dolgozni. A hely tele volt emberekkel. Elég jó ez a kávézó, ezért sokan is járnak ide. Nagyon békés bent a hangulat, aminek kifejezetten örülök.
- NiKa, de jó, hogy jöttél. - alig tettem be a lábam JiHoon, már mellettem is termett. - Nekem ma hamarabb el kell mennem.
- Áh értem. És szabad tudnom, hogy hova ilyen sietősen? - kérdezősködtem.
- Nem rég hívtak, hogy ma hamarabb kezdődik a menedzseri képzés, ezért menjek előbb.
- Menedzseri képzés?
- Igen, a jövőben menedzser szeretnék lenni. Ráadásul, ha minden jól megy, akkor 1 éven belül azzá válhatok. - mesélte mosollyal az arcán. - Ne haragudj, de sietek. Ezt kérlek akaszd fel az öltözőben az egyik fogasra. - adta kezembe a munka kötényét.
- Rendben. - bólintottam.
- Akkor én elmentem. Szia!
- Szi-a... - meg se várta, hogy én is elköszönhessek. Biztos nagyon sietett. Bevittem az öltözőbe, amit az előbb a kezembe nyomott, majd JaeHee-vel dolgoztunk tovább ketten az üzletben, amikor pedig nem volt mit csinálni, beszélgettünk. Zárás után összepakoltunk, és indultunk is haza.
Már a parkban voltam, mikor a mobilom csörgésére lettem figyelmes. TaeHyung hívott.
- Haló.
- Szia NiKa. - köszönt vidáman. - Most épp egy kisboltban vagyok a fiúknak, veszek ezt azt. Neked vegyek valamit?
- Kedves vagy, de szerintem minden van otthon. - válaszoltam kedvesen.
- Most hol vagy? - érdeklődött.
- A parkban. Jelenleg hazafele tartok a munkából.
- Áh értem. Akkor mit szólnál, ha beugranék hozzád?
- Felőlem rendben van.
- Akkor találkozunk a kollégium előtt.
- Igen, ott találkozunk. - bontottuk a vonalat, és tárcsáztam ShinJi számát.
- Szia NiKa.
- Szia. Csak azért hívtalak, hogy ma egy barátommal vacsorázok.
- Oh...értem. Akkor érezzétek magatokat jól.
- Köszönöm. Remélem nem gond.
- Dehogyis! Azzal vacsorázol, akivel szeretnél.
- Igaz. - nevettem kicsit. - Leteszem. Szia ShinJi.
- Szia.
Nem túlzottan siettem a kollégiumhoz, helyette a magam kényelmes tempójában ballagtam célom felé. Odaérve még így is kellett várnom 5 percet erre a narancs fejű majomra.
- Már az hittem, sose érsz ide. - tettem karba kezeimet.
- Bocsi-bocsi, hosszú volt a sor. - mentegetőzött. - Egyébként örülök, hogy látlak. - ölelt meg a két szatyorral a kezében. - Amúgy... - engedett el. - nem tudom, hogy milyen sütiket szeretsz, ezért hoztam többet is. - mosolygott.
- Sütiket? - néztem rá értetlenül.
- Öhm...igen.
- Ch...te fel akarsz hizlalni vagy mi? Nem látod, hogy vigyázok az alakomra?
- Akkor...izé...salátát kellett volna hoznom? - vakarta a tarkóját.
- Salátát? Most meg arra akarsz utalni, hogy kövér vagyok?
- Mi? Nem...én nem így értettem. - kezdett mentegetőzni, mire én csak felnevettem.
- Jaj, csak viccelek. - hahotáztam. - Látnod kellett volna magadat.
- Yah! Ez nem volt szép! - akadt ki, majd ő is velem együtt kacagott tovább.
- Huh...nah gyere! Vigyük fel a sütiket. - mosolyogtam rá kedvesen.
Lakásomba beérve, ő egyből a konyhába sietett letenni a szatyrokat. Az egyiket pakolta csak ki. Gondolom a másikat a fiúknak vette. Mellé sétáltam, és elkezdtem fürkészni, hogy miket vett, mikor megakadt a szemem a kedvenc sütimen.
- Ez...ez...ez itt...MIGNON!!! - kaptam fel a tálcát, amin az édesség volt, és odafutottam vele a pulthoz. Gyorsan letettem, majd V-hez rohantam. - Köszönöm, köszönöm, köszönöm. - hirtelen egy puszit nyomtam az arcára, erre ő csak megszeppent. Először nem fogtam fel mit csináltam, mire leesett fülig pirultam.
- Oh...szívesen.
- Öhm...hát, akkor együk meg. - vettem elő két villát, és az ebédlőasztalra vittem a sütikkel együtt. Leültünk egymással szemben, majd néma falatozásba kezdtünk. Arra lettem figyelmes, hogy Narancs fürkészi az arcomat. - Baj van?
- Nem. - mosolyodott el. - Csak maszatos vagy. - közelebb hajolt, és egyik ujjával letörölte arcomról az ételt. - Jah és... - hirtelen belenyúlt az egyik sütibe, azután arcomra kente több helyen is. - itt is, meg itt is, sőt még itt is olyan vagy. - nevetett. Alig bírtam eltolni a kezét. Ezután én is összekentem őt, persze nehezen, de sikerült, és egy kisebb kenjük-össze-a-másikat-sütivel-harc vette kezdetét.
Egészen a nappaliig üldözött, ahol a kanapé utamat állta, és nem tudtam tőle tovább menni. Ő egyre csak közeledett felém, míg meg nem botlottam, ezzel hátra esve a díványra. Egyik pillanatban mellettem termett, majd fölém mászott, hogy könnyebben összetudjon kenni. Én próbáltam eltolni kezeit, de ő erősebbnek bizonyult nálam. Nagyon vicces volt ez az egész szituáció. Mindketten végig nevettünk a kis ,,párbajunk" alatt.
- Ne! Nem! Kérlek ne, már így is tiszta süti az arcom! - tiltakoztam.
- Nah kérlek! Csak még egy picit! - nyafogott, eközben pedig megállt a ,,kínzásommal". Ennek következtében, hogy is mondjam, kicsit furcsa pozícióba kerültünk. Én a kanapén feküdtem, ő pedig fölöttem térdelt. Neki valószínüleg nem esett le a helyzet, helyette az arcomat fűrkészte, amibe belepirultam. Ezután mintha észre vette volna, hogy elidőzött rajtam tekintetével, egy mozdulattal leszállt rólam.
- Bocsi... - nézett zavartan a másik irányba. - A fiúk már biztos várnak, jobb lesz, ha megyek. - váltott hirtelen témát.
- Oh...igaz. - magához vette a megmaradt szatyrot, és annak tartalmát, aztán indult felvenni a cipőit. - Várj! Kikísérlek. - bólintott egyet. Lekísértem a kollégium elé, ahol elköszöntünk egymástól.
- Szia NiKa. Jó éjt!
- Jó éjt TaeHyung! - megfordult, már tett is két lépést, de én még utána szóltam. - V!
- Hmm? - tekintett hátra, ott megállva, ahol volt.
- Köszönöm. Ma nagyon jól éreztem magam. - megindult irányomba, majd két keze közé fogta arcomat, és a homlokomra adott egy puszit.
- Ne felejtsd! Hétvégén fagyizni megyünk. Jó éjt! - most sietős léptekre váltott, így hamar eltűnve szemeim elől.
Pár másodpercig, csak lefagyva álltam. Fogalmam sincs, miért kerítek ennek ekkora ügyet, de ez valahogy most más volt. A szívem eszeveszettül kalimpált, ezért oda helyeztem tenyeremet.
- Szóval ma vele vacsoráztál. - hallottam meg mögülem valakit, mire kicsit megugrottam. - Jaj, bocsi. Nem akartalak megijeszteni. - jött hozzám közelebb ShinJi.
- Oh, csak te vagy az. - könnyebbültem meg.
- Miért? Kire számítottál? - nevetett enyhén.
- Nem tudom. Miért vagy kint ilyenkor?
- Ezt én is kérdezhetném tőled. - mosolygott.
- Igaz. - hajtottam kicsit enyhén le fejemet.
- Amúgy meg...csak találkoztam egy gyerekkori barátommal.
- Értem.
- Lassan be kéne menni. Már késő van, holnap pedig iskola.
- Hmm...tényleg. Ráadásul táncórám is lesz. - sóhajtottam.
- Nah látod! Akkor meg mit ácsorgunk itt kint? Gyere. - fogta meg csuklómat, és húzott maga után. Az ajtóm előtt engedett csak el. - Jó éjt, reggel majd...
- Nem kell kelteni. - mosolyogtam.
- Értettem. - nevetett. - De, ha nem leszel kész, mire jövök, akkor nagy bajban leszel. Világos? - fenyegetőzött.
- Mint a nap.
- Jó éjt!
- Jó éjt ShinJi. - ezután be is mentem lakásomba.
A nappaliban ránéztem az órára, ami már háromnegyed 10-et mutatott. Körbenéztem a helyiségben, de nem tetszett a látvány, ami fogadott. A kávézó asztalon, két tálca, és mindkettőn félig megevett sütik, a heverő feldúlva, a szőnyeg pedig 1 méterrel arrébb csúszott. A konyhában rosszabb volt. A kergetőzésünk eredményeképp a székek egyáltalán nem voltak a helyükön, a pult, az asztal, néhol még a padló is sütis volt. Koszos tányérok, villák, szalvéták mindenütt. Egy percnél se bírtam tovább nézni ezt a szörnyűséget, ezért egyből neki álltam takarítani. A helyére igazítottam a szőnyeget, a heverőn visszarendeztem a párnákat, letakarítottam a kévázó-és étkezőasztalt. A székeket a helyükre pakoltam, a konyhapultot is lemostam, a szalvétákat kidobtam, a koszos edényeket elmosogattam és legvégül felmostam. Mindez majdnem háromnegyed órába telt. A szemhéjam lassan a padlót verdeste, ezért egy gyors zuhany, és esti fogmosás után, bevágódtam a pihe-puha ágyikómba. Annyira mozgalmas volt, ez a nap, hogy erőm nem maradt arra, hogy végig gondoljam a történteket. Olyan fura, hogy alig 1 hete vagyok Szöulban, de mégis mennyi minden történt. Van egy olyan érzésem, hogy ez még csak a kezdet... Több gondolatra nem futotta, a fáradtság eluralkodott rajtam, és én álomba merültem.
Sziasztok!
Ezt a részt is végre megírtam! :D Alig bírtam rá időt szakítani a sok tanulás mellett, ezért remélem nem haragszotok, amiért megint ilyen későn hoztam. A részról pedig csak annyit mondanék, hogy remélem élveztétek! :D Én sokat nevettem, mikor írtam. >< xd
És még egy dolog. Indítottam egy szavazást az oldallal kapcsolatban, szóval SZAVAZZATOK! :DD
Véleményeknek pedig facebook-on, és itt, a blogon, is örülnék! ^^
