Folytatás/2/!

Sziasztok!

Mivel bőven kaptam visszajelzést, hogy szeretnétek, ha folytatnám, ezért ismét belevágok! :D
Jó hír, hogy már elkezdtem megírni a következő részt, azonban a rossz hír az, hogy a héten nem biztos, hogy be tudom fejezni, iskolai teendőim miatt. (Ez azt jelenti, hogy a sok tancsi szeret minket szívatni, ezért minden napra betettek nekünk minimum 1 témazárót, hogy pukkadnának ki, na de ez van.)
Szóóóval, terveim szerint jövőhéten már olvashatjátok is az új részt. ^^
Nem utolsó sorban, köszönöm a díjat, amire Mayu jelölt engem Múzsa ajánlásával! Nagyon jól esett, és jól esik a hossz kihagyás utáni támogatásotok! Köszönöm nektek, hálás vagyok!

Tehát várjátok izgalommal az új részt, mert nem sokára visszatérek! ;)

~NiKa~

Folytatás!

Sziasztok!

Huh, hát hol is kezdjem?

Elsőnek talán ott, hogy mindenkitől szeretnék bocsánatot kérni, amiért ennyi ideig hanyagoltam a blogomat/ficimet! Remélem meg tudtok bocsátani! :)
Most nem fogom leírni, hogy miért is nem folytattam és hagytam abba, illetve hanyagoltam egy időre, mert tudnám ecsetelni, de úgy érzem nem lenne mentségem és most nem is szeretnék kifogásokat/mentségeket keresni.

Nem tudom, hogy vannak-e még olyan személyek, akik esetleg szívesen olvasnák tovább a blogomat, úgy kb. 1 év kihagyás után, de ha esetleg netalántán lenne valaki, akit érdekel, akkor az kérem jelezze itt a blogon komiban vagy facebook-on! :)

Természetesen, ha még mindig van, aki tovább olvasná, akkor szívesen belekezdenék a folytatásba.

Suli...:/

Sziasztok kedves olvasóim!

Mint láthatjátok a szokásosnál is régebben volt már új rész, melyet mélységesen sajnálok! Fogalmam sincs, hogy mikor hozom a következő részt, ugyanis az iskola minden időmet elveszi. :/ A 9.fejezetet már elkezdtem írni, de csak lassan haladok vele. Egyébként nem tudom észrevettétek-e, de pár változtatást csináltam a fejezeteknél. Minden részhez mostantól oda fogom írni a részbeli dátumot, mert így sokkal könnyebb követni, hogy melyik napnál tartunk nem csak nektek, de nekem is. :) Nem sokára a szereplők listáját is bővíteni fogom, hiszen felbukkant menet közben néhány új szereplő, amit gondolom észrevettetek, és szerintem páran kíváncsiak lennétek egy-egy ember infóira. ^^ Nos, én csak ennyit szerettem volna most nektek, így tájékoztató jelleggel leírni, hogy ne aggódjatok nem felejtettem el a blogot! :D 

Várjátok türelemmel a folytatást! ^^

NiKa

A szavazás végeredménye és néhány új infó! ~

Sziasztok!

Mint, azt észrevettétek véget ért a szavazás!
Először is köszönöm azoknak, akik vették a fáradtságot és szavaztak, a blogommal kapcsolatban. :)

Másodszor, az összesítést részletezném.^^

1. Nem tetszik! Még sokat kell rajta javítani! - Hát ehhez nincs sok hozzáfűzni valóm. Örülök neki, hogy erre senki se szavazott, mert úgy tűnik, hogy valamit azért mégis csak jól csinálok. :D
2. Elmegy. - Erre összesen 1 személy kattintott, ami a szavazatok 7%-át jelenti. Köszönöm a szavazatodat! :) Így tudom azt is, hogy még van egy két apróság amin javítanom kellene.
3. Jó, csak hozd gyorsabban a részeket! :D - Erre 5-en voksoltak, és ez a szavazatok 35%-át teszi ki. Örülök, hogy szerintetek jó az oldal, azzal pedig egyet értek, hogy lassan hozom a részeket. Megpróbálok aktívabb lenni, és nem havonta, hanem 3 hetente vagy esetleg 2 hetente hozni a részeket. Persze ezzel kapcsolatban nem ígérek semmit, hisz ez teljes mértékben iskola függő is... A lényeg, hogy igyekezni fogok! ^^
4. Nekem tetszik. ^^ - Ez a szavazatok 57%-át teszi ki, tehát erre 8 személy kattintott. Köszönöm, hogy így látjátok a blogomat, és megvagytok elégedve azzal, hogy körülbelül havonta hozom az új részeket. ^^ 

Még egyszer köszönöm mindazoknak, akik szavaztak!
Köszönöm, hogy ilyen sokan olvassátok a ficimet!^^
Megpróbálom a blogomat még jobbá tenni!^^
A részeket igyekszem még élvezhetőbbre és izgalmasabbra írni! :)

Nem utolsó sorban elárulok nektek néhány aprócska titkot! :D

Na jó, igazából nem nagy titkok, de úgy gondoltam, most elmondok nektek párat a jövőre nézve miket tervezek még! :D

• A fanfiction 2 évadból fog állni.
• Az 1.évadot (amit jelen pillanatban írok) több, mint 20 részesre tervezem.
• Az 1.évadot kb. az 50. résznél tervezem abbahagyni, de lássuk be ez nagyon sok részt jelent, így ez a szám, akár 35-re is csökkenhet.
• V azaz TaeHyung egyik álmának jelentésére, még az 1.évadban fény fog derülni, míg a másikra csak a 2.évadban.
• A 2.évadról nem árulok el semmit. :P Az legyen meglepetés!^^

Köszönöm, hogy eddig figyelemmel kísértétek a történetet, és kérlek titeket, hogy továbbra is várjátok türelemmel az elkövetkezendő részeket! :D

8.fejezet - És még 1 hete se vagyok Szöulban... ~

Szeptember 4. Csütörtök

NiKa szemszöge~

 Ma reggel nem éppen a megszokott módon indult a napom.

- Ébresztő ~! - nyitotta ki ShinJi hálószobám bejárati ajtaját. Bár inkább kivágta egy hirtelen mozdulattal.

- Neeeem ~! - húztam fejemre takarómat, mikor haverom az ablakhoz sétált ott elhúzva a függönyt, ezzel beengedve a reggeli napsugarakat.

- Kelj már fel! Nem látod, hogy ezerrel süt a nap? - vont kérdőre.

- Képzeld el, éppenséggel kiégeti a retinámat, de nem, nem látom. - mondtam neki, ekkor már lehajtva fejemről a takarót.

- Nah látod, ez most nem történne meg, ha kikelnél az ágyból. - okoskodott.

- Helyesbítek! Ez most nem történne meg, ha nem húztad volna el a függönyöket. - vetettem rá szúrós pillantásokat.

- Nem húztam volna el őket, ha egyből felkelsz. - tette karba kezeit maga előtt.

- Nincs kedvem ehhez. - hátradőltem, ezzel ismét fejemre húzva a takarót.

- Huh... - adott ki egy kisebb sóhajt. - Te akartad. - nem foglalkoztam vele, hisz mit tehetett volna, hogy otthagyjam fekhelyemet. A takaróm majdnem eltűnt rólam, de én idejében utána kaptam. - Add ide!

- Neeem ~! Ez az enyém! - küzdöttünk az előbb még engem fedő tárgyért.

- Engem meg nem érdekel! - nem tudtam ülve rendesen küzdeni pokrócomért, ezért állóhelyzetbe tornáztam magam. Persze véletlenül se szálltam volna le az ágyról.

- Add már vissza! - húztam erősen.

- Ne is reménykedj! - ekkor nagyon meghúzta a kezünkben lévő tárgyat, melynek következtében engem is takarómmal együtt rántott. Nem is fájt annyira az esés. Csakhogy hirtelen megszólalt valami pontosabban valaki. - NiKa... - Ez ShinJi hangja, de hol van? Ültem fel, miközben a szobát vizslattam szemeimmel. - Áúú ~! Szállj már le rólam! - ekkor vettem észre, hogy a hang alólam jött.

 Az alattam lévő takaró egy részét magam felé húztam, majd megpillantottam ShinJi-t.

- Te, hogy kerülsz oda? - kérdeztem furcsa tekintettel.

- Gondolom, rám estél az előbb. - forgatta szemeit. - Nem mellesleg most már igazán leszállhatnál rólam.

- Mi? - ekkor tudatosult bennem, hogy én tulajdonképpen az ölében ülök. - Jah, igen, bocsi. - pattantam fel hirtelen.

- Végre. - tolta le magáról takarómat

- Add a kezed. - segítettem fel a földről. Miután feltápászkodott körbenéztem a szobában, és kissé elszörnyedtem a látványtól. Az ágyamon a lepedő össze-vissza volt gyűrve, a párnám félig meddig már a padlót verdeste, míg takaróm a földre volt lehányva. Ránéztem ShinJi-re morcos tekintettel. - Te raksz rendet! - böktem meg mutató ujjammal mellkasát, majd otthagytam, és én elindultam a fürdőbe, hogy rendbe szedjem magam. Megfésülködtem, megmostam arcomat és fogamat, aztán egy kevés sminket raktam magamra. Amint úgy éreztem, hogy kész vagyok visszamentem szobámba. ShinJi épp akkor simított egy utolsót takarómon.

- Hmm... Én is így gondoltam. - mosolyodtam el pimaszul. - Rendben most már elmehetsz. - dobtam hátra hajamat egyik kezemmel, mintha egy hercegnő lennék.

- Igenis felség. Már itt sem vagyok. - forgatta meg szemeit, és elindult ki a szobából.

- Nah látod, ezt már szeretem. - bólogattam. Erre ő csak mosolyogva megrázta fejét. - Nah, de siess, öltözni szeretnék. - toltam ki az ajtón.

- Jó, jó megyek, nyugi. - emelte fel védekezésképp kezeit, majd fogtam, és amint áttoltam a küszöbön becsuktam mögötte az ajtót.

 Ezután neki is álltam felvenni az aznapra kikészített öltözékemet, ami egy egyszerű nyárias összeállítás. Hiába volt ősz, ha a hőmérséklet nem ment 30 fok alá. Gyorsan magamra kaptam egy fekete-fehér feliratos pólót és hozzá egy rövid koptatott farmernadrágot, majd ki is mentem ShinJi-hez, aki egy kész szendviccsel várt az asztalnál.

- Végre! Azt hittem örökké rád kell várjak, hogy elkezdhessük a reggelit.

- Pedig alig volt 5 perc míg felvettem a ruhákat.

- Igen! Én az idő alatt majd éhen haltam. - tette karba kezeit.

- Jaj, hogy meg ne sajnáljalak. - forgattam szemeim. - Most már nyugodtan elkezdhetsz enni, itt vagyok.

- Neki is kezdek. - bólintott. - Jó étvágyat! - harapott bele szendvicsébe.

- Jó étvágyat! - álltam neki én is az étel elfogyasztásának.

- Amúgy... - kezdte mondandóját teli szájjal, de gyorsan le is nyelte a nagy falatot. Én eközben kíváncsian vártam, mit fog mondani. - Csinos vagy. - mosolygott, és ismét harapott egy hatalmasat az ételbe.

- Köszi. - folytattam én is a reggelimet, kis pírrel az arcomon. Miután befejeztük a szokásos reggeli közös teendőinket, lementünk a kollégium bejárata elé, és ott vártuk meg JungKook-ot. 2 percnél többet nem is kellett várnunk, mert hamar meg is érkezett.

- Sziasztok. - köszönt nekünk, amint megállt mellettünk.

- Szia. - viszonoztuk mosolyogva gesztusát.

- Tetszik az öltözéked. Csinos vagy. - jegyezte meg ő is.

- Köszönöm. - mosolyogtam. - Akkor induljunk, a végén még elkésünk. - húztam magam után a két fiút. 

Hamar megérkeztünk a hatalmas létesítményhez, ahol már barátnőm várt rám.

- Jó reggelt MinAh! - siettem oda hozzá, magam mögött hagyva a két srácot.

- Neked is! - öleltük meg egymást.

- Jó reggelt! - mondták a fiúk is egyszerre barátnőmnek. Kicsit zavarban lehetett, amiért JungKook megint itt van, de úgy látom már kezd hozzászokni. Elkezdtünk sétálni be az iskolába, miközben jót beszélgettünk. Kook is kezd feloldódni, aminek kifejezetten örülök.

- Sziasztok fiúk! - köszöntünk el tőlük, majd termeink felé indultunk el.

- Sziasztok! - mondták egyszerre.

- Majd ebédnél találkozunk! - szólt még utánunk Kook.

- Okés! - kiáltottam neki vissza, majd meg nem álltunk az osztályunkig. Alig értünk be, és pakoltunk ki, de a csengő már szólt is, mellyel egy időben a tanár is belépett. Szokásosan, unalmasan telt az óra, de nem csak ez, hanem a többi is. Ma semmi különösebbet nem csináltunk. A mai tantárgyak nem voltak valami nehezek, és ennek kifejezetten örültem. Hála Istennek, ma az 5.óra után mehettünk is haza. Persze előtte még MinAh-val elmentünk ebédelni, hisz megígértük Kookie-nak. A sok szúrós tekintetet megint éreztem magamon, de nem túlzottan érdekelt, ezért a szokásos vidám hangulatunkban fogyasztottuk el ételeinket. Evés után szétszéledtünk. Kook maradt, mert még tartottak az órái, MinAh pedig a másik irányban lakott, így mi is elköszöntünk egymástól. Útközben egy üzenetem érkezett, amiben TaeHyung leírta a mobilszámát. Nem szándékoztam felhívni, de végtére is nem árt, ha meg van.

 Miután hazaértem, levágtam magam a kanapéra, bekapcsoltam a tv-t, és lapozgattam a sok értelmetlen csatorna között. A gombnyomkodással hirtelen leálltam, mikor az egyik műsorban egy majmot pillantottam meg. Szúrós szemekkel kezdtem el vizslatni, miközben egyre közelebb hajoltam a tv-hez. - Hmm...kétség sem fér hozzá...igen, pont olyan...a viselkedése, az a kinézet, az életmód...Ez egyértelmű, hogy az ott V egy majomnak öltözve! - ugrottam fel hirtelen. - Hmm... - kezdtem újra elgondolkodni. - ...vagy lehet, hogy...az V ikertestvére?!! - néztem újra a képernyőt nagyra nyílt szemekkel. Hirtelen rohantam a telefonomhoz, amint kezemben tartottam hívtam is azt a lököttet. Még jó, hogy ma leírta a számát. Pár csengés után fel is vette. - Narancs! Megtaláltam! Ott van...

- Mit vagy kit találtál meg?

- Ott a tv-ben! Csak lapozgattam a csatornák között, és egyszer csak ott volt, még mindig ott van! - hadartam neki.

- De ki van ott?

- Hogy-hogy ki? Hát az ikertestvéred!

- Ikertestvérem?

- Igen! Ott az a majom a tv-ben...pont olyan, mint te! Kétség sem fér hozzá, hogy ő az ikertestvéred! - a háttérből hatalmas nevetésre lettem figyelmes, de ez biztos, hogy nem V volt. Persze, hogy nem, fogadni merek, hogy ez a hülye kihangosította a telefonját.

- Yah! Ezt most muszáj volt?! Nincs is ikertestvérem! Egyébként is...én nem hasonlítok egy majomra! - most biztos durcázik.

- Persze, szerinted lettem volna olyan szívtelen, hogy ne értesítselek? Egyébként meg...szerintem igen is nagyon sok hasonlóság van! - adtam magamnak igazat.

- NiKa, ezzel a telefonhívással bearanyoztad a napunkat. - szólt a készülékbe JiMin, majd mindenki tovább nevetett.

- Oh! Sziasztok srácok! Ennek nagyon örülök! - mosolyogtam, bár ők ezt nem láthatták. - Akárhogyis...gondolom ti is egyetértetek velem.

- Teljes mértékben! - mondta Suga.

- Főleg, mikor random elkezd ugrálni a lakásban, és hangokat kiadni hozzá. Olyankor tényleg olyan, mint egy majom. - hallottam meg Jin hangját is.

- Yah! Nem az én hibám, hogy hagytok unatkozni. - bárcsak láthatnám most Narancs képét.

- Srácok, gyertek próbálni!

- Ez a menedzser volt. - adta tudtomra Jin.

- Értem. Akkor menjetek próbálni. Sziasztok!

- Szia NiKa~! - hallottam, ahogy köszöntek el a fiúk. Épp vettem volna el fülemtől a készüléket, mikor valaki hirtelen megszólalt.

- Várj! - ez V volt.

- Igen?

- Majd este...felhívlak.

- Oké.

- Akkor szia.

- Szia. - köszöntem el kedvesen, és bontotta is a vonalat.

 A beszélgetés után néztem kicsit még a TV-t, aztán elkezdtem készülődni. Ma is délután 4-re mentem dolgozni. Szerencsére a mai kevés óra miatt munka előtt megtudtam írni a házi feladatomat. Mára is rengeteget adtak. Fogadjunk az a tanárok célja, hogy a sírba kergessék a diákokat a sok leckével. Ilyenkor adok hálát az égnek, hogy mindent megtudok jegyezni az órán, és itthon már nem kell tanulnom. Nagy nehezen elindultam a kávézóba. A szokásos útvonalon mentem, ami a parkon át vezetett. A madarak csicseregtek, a napsugarai ragyogóan szűrődtek át a fa levelei közül és a szellő is nagyon kellemes volt. Egy pillanatra megálltam, és beleszippantottam a levegőbe. Minden annyira csodálatos volt. Rajtam kívül egy ember se volt ebben a gyönyörű parkban, amit nem értek, hogy lehetséges, de nagyon örültem neki. Már rég voltam így egyedül. Lassú léptekben mentem munkahelyem felé, ezzel kiélvezve ezt a kis időt, amit még itt tölthetek. Időben odaértem dolgozni. A hely tele volt emberekkel. Elég jó ez a kávézó, ezért sokan is járnak ide. Nagyon békés bent a hangulat, aminek kifejezetten örülök.

- NiKa, de jó, hogy jöttél. - alig tettem be a lábam JiHoon, már mellettem is termett. - Nekem ma hamarabb el kell mennem.

- Áh értem. És szabad tudnom, hogy hova ilyen sietősen? - kérdezősködtem.

- Nem rég hívtak, hogy ma hamarabb kezdődik a menedzseri képzés, ezért menjek előbb.

- Menedzseri képzés?

- Igen, a jövőben menedzser szeretnék lenni. Ráadásul, ha minden jól megy, akkor 1 éven belül azzá válhatok. - mesélte mosollyal az arcán. - Ne haragudj, de sietek. Ezt kérlek akaszd fel az öltözőben az egyik fogasra. - adta kezembe a munka kötényét.

- Rendben. - bólintottam.

- Akkor én elmentem. Szia!

- Szi-a... - meg se várta, hogy én is elköszönhessek. Biztos nagyon sietett. Bevittem az öltözőbe, amit az előbb a kezembe nyomott, majd JaeHee-vel dolgoztunk tovább ketten az üzletben, amikor pedig nem volt mit csinálni, beszélgettünk. Zárás után összepakoltunk, és indultunk is haza.

 Már a parkban voltam, mikor a mobilom csörgésére lettem figyelmes. TaeHyung hívott.

- Haló.

- Szia NiKa. - köszönt vidáman. - Most épp egy kisboltban vagyok a fiúknak, veszek ezt azt. Neked vegyek valamit?

- Kedves vagy, de szerintem minden van otthon. - válaszoltam kedvesen.

- Most hol vagy? - érdeklődött.

- A parkban. Jelenleg hazafele tartok a munkából.

- Áh értem. Akkor mit szólnál, ha beugranék hozzád?

- Felőlem rendben van.

- Akkor találkozunk a kollégium előtt.

- Igen, ott találkozunk. - bontottuk a vonalat, és tárcsáztam ShinJi számát.

- Szia NiKa.

- Szia. Csak azért hívtalak, hogy ma egy barátommal vacsorázok.

- Oh...értem. Akkor érezzétek magatokat jól.

- Köszönöm. Remélem nem gond.

- Dehogyis! Azzal vacsorázol, akivel szeretnél.

- Igaz. - nevettem kicsit. - Leteszem. Szia ShinJi.

- Szia.

 Nem túlzottan siettem a kollégiumhoz, helyette a magam kényelmes tempójában ballagtam célom felé. Odaérve még így is kellett várnom 5 percet erre a narancs fejű majomra.

- Már az hittem, sose érsz ide. - tettem karba kezeimet.

- Bocsi-bocsi, hosszú volt a sor. - mentegetőzött. - Egyébként örülök, hogy látlak. - ölelt meg a két szatyorral a kezében. - Amúgy... - engedett el. - nem tudom, hogy milyen sütiket szeretsz, ezért hoztam többet is. - mosolygott.

- Sütiket? - néztem rá értetlenül.

- Öhm...igen.

- Ch...te fel akarsz hizlalni vagy mi? Nem látod, hogy vigyázok az alakomra?

- Akkor...izé...salátát kellett volna hoznom? - vakarta a tarkóját.

- Salátát? Most meg arra akarsz utalni, hogy kövér vagyok?

- Mi? Nem...én nem így értettem. - kezdett mentegetőzni, mire én csak felnevettem.

- Jaj, csak viccelek. - hahotáztam. - Látnod kellett volna magadat.

- Yah! Ez nem volt szép! - akadt ki, majd ő is velem együtt kacagott tovább.

- Huh...nah gyere! Vigyük fel a sütiket. - mosolyogtam rá kedvesen.

 Lakásomba beérve, ő egyből a konyhába sietett letenni a szatyrokat. Az egyiket pakolta csak ki. Gondolom a másikat a fiúknak vette. Mellé sétáltam, és elkezdtem fürkészni, hogy miket vett, mikor megakadt a szemem a kedvenc sütimen.

- Ez...ez...ez itt...MIGNON!!! - kaptam fel a tálcát, amin az édesség volt, és odafutottam vele a pulthoz. Gyorsan letettem, majd V-hez rohantam. - Köszönöm, köszönöm, köszönöm. - hirtelen egy puszit nyomtam az arcára, erre ő csak megszeppent. Először nem fogtam fel mit csináltam, mire leesett fülig pirultam.

- Oh...szívesen.

- Öhm...hát, akkor együk meg. - vettem elő két villát, és az ebédlőasztalra vittem a sütikkel együtt. Leültünk egymással szemben, majd néma falatozásba kezdtünk. Arra lettem figyelmes, hogy Narancs fürkészi az arcomat. - Baj van?

- Nem. - mosolyodott el. - Csak maszatos vagy. - közelebb hajolt, és egyik ujjával letörölte arcomról az ételt. - Jah és... - hirtelen belenyúlt az egyik sütibe, azután arcomra kente több helyen is. - itt is, meg itt is, sőt még itt is olyan vagy. - nevetett. Alig bírtam eltolni a kezét. Ezután én is összekentem őt, persze nehezen, de sikerült, és egy kisebb kenjük-össze-a-másikat-sütivel-harc vette kezdetét.

 Egészen a nappaliig üldözött, ahol a kanapé utamat állta, és nem tudtam tőle tovább menni. Ő egyre csak közeledett felém, míg meg nem botlottam, ezzel hátra esve a díványra. Egyik pillanatban mellettem termett, majd fölém mászott, hogy könnyebben összetudjon kenni. Én próbáltam eltolni kezeit, de ő erősebbnek bizonyult nálam. Nagyon vicces volt ez az egész szituáció. Mindketten végig nevettünk a kis ,,párbajunk" alatt. 

- Ne! Nem! Kérlek ne, már így is tiszta süti az arcom! - tiltakoztam.

- Nah kérlek! Csak még egy picit! - nyafogott, eközben pedig megállt a ,,kínzásommal". Ennek következtében, hogy is mondjam, kicsit furcsa pozícióba kerültünk. Én a kanapén feküdtem, ő pedig fölöttem térdelt. Neki valószínüleg nem esett le a helyzet, helyette az arcomat fűrkészte, amibe belepirultam. Ezután mintha észre vette volna, hogy elidőzött rajtam tekintetével, egy mozdulattal leszállt rólam.

- Bocsi... - nézett zavartan a másik irányba. - A fiúk már biztos várnak, jobb lesz, ha megyek. - váltott hirtelen témát.

- Oh...igaz. - magához vette a megmaradt szatyrot, és annak tartalmát, aztán indult felvenni a cipőit. - Várj! Kikísérlek. - bólintott egyet. Lekísértem a kollégium elé, ahol elköszöntünk egymástól.

- Szia NiKa. Jó éjt!

- Jó éjt TaeHyung! - megfordult, már tett is két lépést, de én még utána szóltam. - V!

- Hmm? - tekintett hátra, ott megállva, ahol volt.

- Köszönöm. Ma nagyon jól éreztem magam. - megindult irányomba, majd két keze közé fogta arcomat, és a homlokomra adott egy puszit.

- Ne felejtsd! Hétvégén fagyizni megyünk. Jó éjt! - most sietős léptekre váltott, így hamar eltűnve szemeim elől.

 Pár másodpercig, csak lefagyva álltam. Fogalmam sincs, miért kerítek ennek ekkora ügyet, de ez valahogy most más volt. A szívem eszeveszettül kalimpált, ezért oda helyeztem tenyeremet.

- Szóval ma vele vacsoráztál. - hallottam meg mögülem valakit, mire kicsit megugrottam. - Jaj, bocsi. Nem akartalak megijeszteni. - jött hozzám közelebb ShinJi.

- Oh, csak te vagy az. - könnyebbültem meg.

- Miért? Kire számítottál? - nevetett enyhén.

- Nem tudom. Miért vagy kint ilyenkor?

- Ezt én is kérdezhetném tőled. - mosolygott.

- Igaz. - hajtottam kicsit enyhén le fejemet.

- Amúgy meg...csak találkoztam egy gyerekkori barátommal.

- Értem.

- Lassan be kéne menni. Már késő van, holnap pedig iskola.

- Hmm...tényleg. Ráadásul táncórám is lesz. - sóhajtottam.

- Nah látod! Akkor meg mit ácsorgunk itt kint? Gyere. - fogta meg csuklómat, és húzott maga után. Az ajtóm előtt engedett csak el. - Jó éjt, reggel majd...

- Nem kell kelteni. - mosolyogtam.

- Értettem. - nevetett. - De, ha nem leszel kész, mire jövök, akkor nagy bajban leszel. Világos? - fenyegetőzött.

- Mint a nap.

- Jó éjt!

- Jó éjt ShinJi. - ezután be is mentem lakásomba.

 A nappaliban ránéztem az órára, ami már háromnegyed 10-et mutatott. Körbenéztem a helyiségben, de nem tetszett a látvány, ami fogadott. A kávézó asztalon, két tálca, és mindkettőn félig megevett sütik, a heverő feldúlva, a szőnyeg pedig 1 méterrel arrébb csúszott. A konyhában rosszabb volt. A kergetőzésünk eredményeképp a székek egyáltalán nem voltak a helyükön, a pult, az asztal, néhol még a padló is sütis volt. Koszos tányérok, villák, szalvéták mindenütt. Egy percnél se bírtam tovább nézni ezt a szörnyűséget, ezért egyből neki álltam takarítani. A helyére igazítottam a szőnyeget, a heverőn visszarendeztem a párnákat, letakarítottam a kévázó-és étkezőasztalt. A székeket a helyükre pakoltam, a konyhapultot is lemostam, a szalvétákat kidobtam, a koszos edényeket elmosogattam és legvégül felmostam. Mindez majdnem háromnegyed órába telt. A szemhéjam lassan a padlót verdeste, ezért egy gyors zuhany, és esti fogmosás után, bevágódtam a pihe-puha ágyikómba. Annyira mozgalmas volt, ez a nap, hogy erőm nem maradt arra, hogy végig gondoljam a történteket. Olyan fura, hogy alig 1 hete vagyok Szöulban, de mégis mennyi minden történt. Van egy olyan érzésem, hogy ez még csak a kezdet... Több gondolatra nem futotta, a fáradtság eluralkodott rajtam, és én álomba merültem.

Sziasztok!

Ezt a részt is végre megírtam! :D Alig bírtam rá időt szakítani a sok tanulás mellett, ezért remélem nem haragszotok, amiért megint ilyen későn hoztam. A részról pedig csak annyit mondanék, hogy remélem élveztétek! :D Én sokat nevettem, mikor írtam. >< xd 

És még egy dolog. Indítottam egy szavazást az oldallal kapcsolatban, szóval SZAVAZZATOK! :DD

Véleményeknek pedig facebook-on, és itt, a blogon, is örülnék! ^^

7.fejezet - Aish...megőrültem?!~

Szeptember 3. Szerda

V szemszöge~

  - NiKa! - rohantam oda hozzá, amint megláttam, hogy elesik a tánc gyakorlása közben. - Megsérültél? Jól vagy? Gyere, segítek felkelni. - megfogtam egyik karját, hogy könnyen felhúzzam, de ő eltolt magától.
- Jól vagyok. - állt fel egyedül, majd egy halvány mosolyt erőltetett magára. - Köszönöm, hogy segíteni akartál, de egyedül is képes vagyok rá. - az a hazug mosoly még mindig ott volt az arcán. - Most kérlek hagyj egyedül gyakorolnom kell. - Valamiért nem akartam elmenni. Úgy éreztem, mintha segítségért kiáltozna, mintha könyörögne azért, hogy egy percre se hagyjam magára.
- NiKa... - ejtettem ki halkan a nevét.
- Kérlek! - vágott a szavamba. - Ne nehezítsd meg még jobban! - sírástól elfojtott hangon szólt hozzám. A szívem összeszorult, a szemei már könnyesek voltak, de még mindig próbálta visszatartani a sós cseppeket. Az eszem azt diktálta, hogy jobb lenne, ha elmennék, de a szívem nem hagyta, hogy akár egy lépést is tegyek, amivel egy centivel is távolabb kerülhettem volna tőle. A lábaim maguktól indultak el egyenesen NiKa felé, és meg sem álltak, míg oda nem értek. Ekkor hirtelen két kezemmel közre fogtam arcát, majd közelebb hajoltam hozzá és...


 Hirtelen felültem. A szívem eszeveszettül kalimpált, ezért oda kaptam. - Szóval csak egy álom volt. - gondoltam, miközben még mindig hevesen dobogó szervemen volt a kezem. Fogalmam sincs, miért álmodtam ezt. Olyan valóságos volt ez az egész, mintha valóban megtörtént volna. Nem agyaltam tovább az előbbi illúziómon, inkább megnéztem az időt.
- Hmm... 06.42... - hirtelen kipattantam az ágyamból, és nekiálltam a többiek felébresztésének. - JungKooook ~! Jó reggeeelt ~! - odarohantam hozzá, majd elkezdtem ugrálni az ágyán, azon a kis helyen, amin épp nem fetrengett.
- Hyuuung ~! Elég! Szállj le az ágyról, mindjárt rám taposol! - a kis maknae egy váratlan mozdulattal lelökött, ennek következtében a hátsófelem találkozott a padlóval.
- Yah! Ez most nem volt szép!

- Inkább kelj fel a földről, és keltsd a többieket is. Habár Jin hyung szerintem már a reggelit készíti. - gondolkodott el az utolsó mondatnál.

- Ne mááár ~! Sokkal viccesebb, mikor egyszerre ketten keltjük fel a többieket. - nyafogtam neki, majd nagy őzike szemekkel meredt rám.

- Akkor ma én ronthatok JiMin hyung-ra, igaz? - kérdezte kíváncsi tekintettel.

- Jó, akkor én ébresztem HoSeok-ot. - gyorsan bevillant egy ötlet, hogy hogyan lenne érdemes, az az nekünk vicces, felkelteni őket. - Van egy ötletem. Rontsunk be hozzájuk, és kezdjünk el üvöltözni, miközben tejszínhabot fújunk rájuk.

- Hyung ez elég hülye ötlet. 

- Akkor benne vagy? - emeltem fel egyik szemöldököm.

- Benne hát. - már rohantunk is a konyhába, ahol Jin hyung-gal találkoztunk.

- Mi ez a nagy sietség? - kérdezte meglepetten.

- Semmi-semmi. - legyintettem. - Kook meg vannak már? - türelmetlenkedtem.

- Mit kerestek?

- Meg találtam őket. - hagytuk figyelmen kívül az idősebbet.

- Akkor mehetünk.

- Minek nektek tejszínhab? - vetette felénk furcsa pillantásait.

- Aaahj ~! Hyuung ~! Muszáj ennyit kérdezősködnöd kora reggel? - toporzékoltam, mint egy kisgyerek, akit épp feltartanak.

- Jobb ha nem tudom. - majd visszafordult, hogy elvégezhesse a reggelivel kapcsolatos teendőit.

 J-Hope, JiMin és Jin együtt alszik, ahogy RapMon Suga-val és én Kookie-val. Halkan benyitottunk a még mélyen alvó HoSeok-hoz és Minnie-hez. A maknae oda osont a törpe ágyához én meg a másik hülyéhez.
- Hyung még várj. - súgta nekem a legfiatalabb. - Először fújjunk az arcukra tejszínhabot, majd a hookgayo-t kezdjük el hangosan üvöltözni, és ugráljunk hozzá, mint a videóban, miközben az egész flakon fehér izét kifújjuk rájuk. Szerintem így hatásos lesz.
- Szerintem meg szívbajt fognak kapni. - mondtam neki nagyra nyílt szemekkel hülye ötlete hallatán.
- Akkor kezdem. - súgta ismét.
- Én meg folytatom. - bólintottam kijelentésem mellé.
- Rendben, akkor...egy.
- Kettő.
- Tejszínhab. - a szóra már dekoráltuk is az arcukat. - Ez így jó lesz. - mondta Kook elégedett mosollyal az arcán.
- Most jön a banzáj. - egymásra néztünk és... - JEONGEUIEUI BANGTANSONYEONDAN, YONGGAMHAN BANGTANSONYEONDAN, GEUEODA HOOKGAYO HOOKGAYO!!! - a hangos kiabálásra felkeltek a fiúk, mi pedig JungKook-kal lefújtuk őket tejszínhabbal, mire a hangos ordítozásra bejött RapMon, Suga és Jin is. Mondanom se kell, teljesen lefagytak az ajtóban.
- Madárcsicsergéses szép jó reggelt! - hagytuk abba az eddig folytatott tevékenységünket a fiatal énekessel, és szépen mosolyogva, mintha semmi sem történt volna, üdvözöltük a többieket.
- Ti kis... - mutatott ránk JiMin felháborodottan.
- Ezért most megfizettek! - mondta J-Hope, és elkezdtek a tejszínhabos fejűek utánunk futni. - Álljatok meg!
- Hyung most mi legyen? - kérdezte bűntársam.
- Nem tudom, csak fuss tovább az életedért. - rohantunk körbe-körbe addig, amíg egy mérges Jin ránk nem szólt.
- Megállni! - kiáltott ránk. - Ti ketten... - mutatott rám és Kookie-ra. - Feltakarítani. Most. Rögtön! - fület-farkat behúzva mentünk elvégezni a most kapott feladatunkat. Jin hyung-nak biztos nem tetszett a reggeli ébresztőnk.
- Hyung siessünk. 7 óra van. Nekem még iskolába is kell mennem. - takarított minél gyorsabban, hogy hamarabb végezhessünk.
- Mért sietsz ennyire? Elég, ha fél óra múlva indulsz. - néztem rá értetlen tekintettel.
- Ma NiKa-val akarok suliba menni, de nem tudom, mikor indul el a koleszból, ezért mielőbb oda szeretnék érni. - mosolygott.
-Ááh ~... Értem. - motyogtam. Csak nem tetszik neki? - Hé! Mondd csak... - néztem rá kicsit morcosan.
- Mit? - vágott értetlen tekintetet.
- Tetszik neked? - vetettem felé szúrós pillantásokat. Fogalmam sincs, mért voltam ilyen.
- Tetszeni? Ki? - értetlenkedett?
- Yah! Mi az, hogy ki? NiKa-ról beszélek te idióta. - adtam tudtára kicsit durvábban.
- Hyung...
- Oh, bocsi. - vakartam a tarkómat. - Nem tudom, miért emeltem fel a hangom. - kínosan éreztem magam. - Azért válaszolhatnál...
- Jah, igen. - a szemeim nagyra nyíltak, és hatalmas kíváncsisággal vártam, hogy mit fog mondani. - Nem tetszik nekem. - mosolygott.
- Nem?
- Nem. Tudod hyung, NiKa valóban nagyon szép és kedves, de nem szeretem úgy, mint ahogy azt te gondolod. Egyszerűen csak barátként gondolok rá. Ő volt az iskolában az egyetlen, akit nem az érdekelt, hogy híres vagyok. Ő nem az idol-t látja bennem, mint a többiek, ezért nagyon hálás vagyok neki. Érted már hyung?
- Azt hiszem, igen. - a mondandója nagyon meglepett. Amilyen őszinteséggel beszélt az előbb, egyértelmű, hogy igazat mondott.

 Gyorsan feltakarítottuk az általunk keletkezett káoszt, megreggeliztünk, majd felöltöztünk, és mindenki ment a dolgára. Pontosabban JungKook az iskolába, mi pedig a próbaterembe. A kiadónál ilyenkor nincs sok dolgunk, mivel nincs jelen minden tag. Ma se volt valami sok teendők. Egyszerűbb feladatokat csináltunk, gyakoroltuk a dalainkban vagy épp a táncban a saját részeinket. Jin speciál bealudt. - Pedig pont neki kéne átnézni az új táncmozdulatokat. - gondoltam magamban.
- V le ugorhatnál pár italért a közeli kávézóba. - jelentette ki RapMon.
- Ühm...oké. - csak ennyire tellett tőlem, miután kizökkentett gondolataimból. - Mit hozzak? - ezután mindenki elhadarta, amit kért, és értetlen fejjel ugyan, de elindultam. Beérve a helyre egyből a pulthoz sétáltam, ahol egy fiatal, kedves nő fogadott.
- Jó napot! Mit adhatok?
- 'Napot! - majd felsoroltam neki a fiúk által kiválasztott italokat, sütiket, bár JiMin-ére nem emlékeztem már, hogy mi volt, ezért azt kértem ami elsőre beugrott.
- Rendben máris hozom őket, egy pillanat. - mosolygott.
- Elnézést, de megkérdezhetem, hogy NiKa ma dolgozik-e?
- NiKa?
- Ühm. - bólintottam.
- JiHoon! - szólt munkatársának. - NiKa ma dolgozik?
- Nem. Ma én vagyok beosztva. - válaszolt egy magas, fekete hajú srác.
- Áh...értem.

- Miért kérdezted?
- Jah, nem fontos. - legyintett. - Szóval ma nem dolgozik. - mosolygott a kedves asszony. Már ha mondható asszonynak.
- Köszönöm. - ezután végzett a rendelésekkel, majd kifizettem az árut. Visszasiettem a többiekhez, hogy mihamarabb elfogyaszthassuk azt a sok mindent, amit egyedül cipeltem. Beérve mindenki úgy rohant hozzám, mintha valami világmegváltó szert hoztam volna vagy fogalmam sincs. JiMin persze lecseszett, hogy nem azt hoztam, amit kért, azután meg bevágta a durcát. Hát az ember nem mindig azt kapja, amit akar. Elfogyasztottuk a sok italt és harapnivalót, majd folytattuk tovább, amit abbahagytunk.

 2 óra múlva JungKook toppant be mosolyogva.
- Mi ez a nagy öröm? - kérdezte NamJoon.
- Ma kimentett NiKa a sok rajongó közül, megtudtam, hogy ma nem dolgozik és arra gondoltam, elhívhatnánk a próbánkra. TaeHyung biztos örülne neki. - nézett felém pimaszul.
- Yah! Még is miről beszélsz? - rivalltam rá.
- Hyung, csak nem tetszik a csajom? - nézett rám nagy szemekkel JiMin.
- Mi az, hogy a csajod? Még csak egyszer beszéltetek. Plusz nem hinném, hogy NiKa a törpékre bukik. - nevettem ki a magasságát.
- Te kis...! - hirtelen nekem iramodott, és elkezdett kergetni a próbateremben. - Állj meg! Nem hallod? Ha elkaplak neked véged! Te kis...!
- Srácok, most akkor felhívjuk vagy sem? - szólt közbe Kookie, miközben a telefonját lóbálta.
- Add azt a mobilt. - kaptam ki a kezéből, kikerestem a híváslistából NiKa nevét, és tárcsáztam.
- Haló. - szólt bele.
- NiKaa~~!! - üdvözöltem nagy örömmel, mikor meghallottam a hangját.
- Narancs. - a hangján hallottam, hogy nem rám számított, és ezt meg is jegyeztem neki.
- Yah! Még is mi ez a reakció? Áh mindegy is csak gyere a kiadó hátsóbejáratához, ott foglak várni. - ezzel a mondattal bontottam a vonalat.
- Ezt jól elintézted. - mondta Suga.
- Tudom. - vigyorogtam. - Akkor én kimegyek és megvárom.

 Hamar kiértem az épület hátsórészéhez, hogy megvárjam vendégünket. Már 2 perce ott toporogtam egy helyben, mikor eszembe jutott az álmom. Hirtelen furcsa érzés kerített hatalmába. Fogalmam sincs, miért álmodtam azt, amit. Az egész annyira valóságosnak tűnt, mintha tényleg ott állt volna előttem, összetörve, és én odamentem volna hozzá, hogy megcsókoljam.
- De...nem is csókoltam meg...Ááá Kim TaeHyung felejtsd el. - vágtam magam fejbe. - Aish...én teljesen megőrültem. - ezután NiKa rángatott ki gondolataimból, amikor megláttam felém közeledni. Gyorsan összeszedtem magam, és vidáman üdvözöltem.
- Szia. - köszönt nekem amint ideért. Nem tudom mi ütött belém, de én rögtön megöleltem, ahogy megláttam.
- Na végre, már azt hittem, sose érsz ide. - toltam el magamtól mondandóm elején. - Gyere! - erre a szóra megfogtam a kezét, és elkezdtem magam után húzni. Olyan pici puha, meleg kezei voltak, eszem ágában sem volt elengedni. Egészen a liftig húztam magam után, ahova beérve még mindig markomban tartottam, az enyémhez képest, apró kézfejét.
- Öhm...V. - megszólítására rá néztem, de ő a másik irányba nézett.
- Hmm? Mi az? - még mindig nem nézett felém, de ekkor észre vettem, hogy mennyire zavarban van. Leesett a dolog, hogy mi miatt, ezért hirtelen elengedtem kezét. Most én is zavarban éreztem magam, amitől én fordítottam a fejem a másik irányba. Még így is fogadok, hogy észre vette, az arcomba szökött a vér. - Izé...öhm... - alig bírtam kinyögni a szavakat. - A telefonszámodat add meg. - ennél jobbat már nem is mondhattál volna. Gratulálok Kim TaeHyung!
- Ühmm. - ő csak bólintott, és a táskájából elővett tollal ráírta számát a kézfejemre. - Tessék. - mikor végzett, kedvesen mosolygott rám.
- Haha! - nézegettem, amit az előbb rám írt. -Mostantól csak téged foglak hívogatni. - kezdtem el nevetni saját hülye ötletemen.
- Yah! Töröld le! - mondta felháborodva.
- Még be se írtam a mobilomba. - akadékoskodtam.
- Yah! Nem hallottad, amit az előbb mondtam?
- Mit mondtál? Bocsi nem hallak. - fogtam be mindkét fülemet, ezzel bizonyítva előbb tett kijelentésemet.
- Te kis...! Töröld le! - egyszer csak nekem iramodott, és ezáltal a liftben kisebb "fogócska" alakult ki köztünk. - Ne menekülj! Hallod? Add a kezed!
- Mégis hova menekülhetnék egy liftben? - vontam kérdőre. Mikor végtagom felé akart nyúlni, majdnem előre esett, de én egy gyors mozdulattal visszarántottam magamhoz, majd megtartottam hátánál. A szemeibe néztem, amikben rögtön el is mélyedtem. Gyönyörű fekete íriszeit már vagy 1 perce nézhettem, mikor meghallottam a lift hangját. Még ekkor sem akartam elengedni, de csapattársam hangjára felfigyelve azonnal elengedtem.
- Mikor jött...oh...bocsi...én nem akartam zavarni... - vakarta a tarkóját JungKook.
- Jaj, dehogy zavarsz. - ment oda hozzá Nika. - Mi csak... - nézett rám. - ...csak majdnem elestem, és Narancs megtartott. - magyarázta neki zavartan. - Tényleg...még meg sem köszöntem. - fordult felém. - Köszönöm. - kissé meghajolt, majd ismét megszólalt. - Akkor, mi lenne, ha tovább mennénk? Elvégre még mindig nem tudom, hogy miért is vagyok itt.
- Nem mondtad neki? - akadt ki Kook
- Fontos ez? - kérdeztem.
- Igen. - válaszoltak egyszerre Kook-kal.
- Jó-jó. - adtam meg magam. - Egyébként csak azt akartuk, hogy a táncpróbánkat nézd meg.
- Mondhattad volna az elején is. - sóhajtott.
- Most már mindegy. - vontam meg vállaimat. - Inkább menjünk.

3 perc séta után beértünk a próbaterembe, ahol már mindenki türelmetlenül várt minket.
- Nah végre! - szólt fel JiMin, amint meglátott minket. - Mégis mit csináltatok ti ketten ennyi ideig? - mutatott NiKa és felém.
- Ha ti azt láttátok volna. - ingatta meg fejét a maknae, és odasétált a többiekhez.
- Yah! Nem is csináltunk semmit! - vágtuk rá egyszerre NiKa-val, erre egymásra néztünk, és mindketten kissé elpirultunk.
- Ennél egyértelműbbek nem is lehettetek volna. - oktatott ki minket Jin. - Ha valamit leakartok tagadni akkor, azt csináljátok rendesen, úgyhogy el is higgyük.
- Mondtuk, hogy nem csináltunk semmi olyat, amire ti gondoltok. - kiakadtam kissé, hisz valamennyire igazuk is volt.
- Ha olyat nem, akkor milyet? - vonta fel szemöldökét J-Hope. Ez a kis... Úgy érzem, lesznek még itt jó ébresztések.
- Yah! - rivalltam rá.
- Oké-oké értettük csak kezdjük a próbát. - szólt közbe RapMon.
- Ma én leszek a legjobb. - mondtam neki mosolyogva.
- És akkor most azt várod, hogy ezt higgyem is el? - szökött az égbe egyik szemöldöke.
- Ez most fájt... - kezdtem el színészkedni. és mutattam a szívemhez. - ...itt bent. - tettettem a megbántottat. - Rendben, ha nem sikerül, akkor meghívlak egy fagyira, de ha sikerül, akkor te hívsz meg engem egy fagyira. - ecseteltem ajánlatomat.
- Szóval, ha jól értelmezem, márpedig tudom, hogy jól értelmezem, akkor a lényeg az, hogy mindenképp el kell mennünk fagyizni.
- Wáó~! Te tényleg nagyon okos vagy. - mondtam színlelt meglepődöttséggel.
- Na jó, most már aztán tényleg kezdhetnénk! - szólt közbe ismét a leader.
- Rendben. - beszélgetésünket félbeszakítva mentem oda a többiekhez, és álltunk is neki a gyakorlásnak.

 Délután 6-kor végeztünk, amikor kimerülten rogytunk a padlóra.
- Nagyon ügyesek voltatok. - tapsolt meg minket. - Odavigyem nektek a vizeteket?
- Igen...létszíves. - mondta ki nehezen JiMin. A kezembe nyomta az utolsó vizet, amikor a telefonja csörgésére lettünk figyelmesek.
- Haló. - szólt bele. - Áh szia ShinJi. Elfelejtettem megnézni, ki hívott, mielőtt felvettem. Egyébként itt vagyok a BTS-nél megnéztem a próbájukat. - ShinJi? Ki ez a srác? És mégis miért mondja meg neki, hogy itt van? Miért olyan ismerős a srác neve? - Most végeztek. Akkor szerintem elindulok, és együtt mehetnénk onnan haza. Az úgy jó neked? - együtt mennek haza? Akkor ő is a koleszban lakik? Aish, miért idegesít ez engem ennyire? Még mondhatott pár szót a vonal túlsó végén lévő fél, majd letették a telefont.
- ShinJi volt? - kérdezte Kookie.
- Igen. - bólintott. - Most vásárolni van, szóval bemegyek hozzá, majd onnan együtt megyünk tovább. Szóval, ha nem haragszotok...
- Ő a fiúd? - kérdeztem kicsit idegesen. Mégis mi ütött belém, hogy ilyenen idegeskedek? Aish...én tényleg megőrültem.
- Nem, csak barátok vagyunk, és ő is a kollégiumban lakik.
- Hmm... - erre csak bólintottam neki, pedig valójában egy hatalmas kő esett le a szívemről.
- Ha nem baj, én most indulnék.
- Persze, menj nyugodtan. - mondta HoSeok. Mindenkitől egy öleléssel köszönt el, majd elindult haza. Most boldogabb lennék ha én kísérném haza, és nem azzal a fogalmam sincs kicsodával menne.

 A srácok hangoskodása zavarta meg elmélkedésem.
- Ajjaj JungKook, szerintem légy résen, mert V hamar le fogja csapni a kezedről NiKa-t. - figyelmeztette JiMin a maknae-t. 
- Azt hiszem, igazad van hyung. - értett vele egyet Kook, és közben mindenki ott nevetgélt rajtam kívül.
- Yah! Fogalmam sincs miről beszéltek. - akadtam ki.
- Tényleg...neked miről is van? - tette fel a kérdést HoSeok.
- Hyung! Már te is? - toporzékoltam. - Egyébként meg ki az a ShinJi? - próbáltam terelni a témát.
- Hmm...hyung...csak nem... -  nézett rám meglepődve Kook. - ...féltékeeny~~ - mondták az utolsó szót egyszerre a fiúk.
- Mi?! Én nem is! - kezdtek el rajtam röhögni.
- Egyébként ő Lee ShinJi. - válaszolt Kookie.
- Ismernem kéne? - vágtam értetlen fejet.
- Tudod...ő az az ulzzang.
- Az a vöröses hajú? - ugrott be hirtelen.
- Pontosan. - bólogatott a maknae.
- Na, ne. - mondta Suga. - Ez a lány ilyen népszerű, hogy még Korea leghíresebb férfi ulzzang-jával is jóban van? - csodálkozott.
- Nem semmi csajt fogtál ki, haver. - vigyorgott NamJoon. - Sok sikert hozzá, ez nem lesz könnyű.
- Főleg, hogy a suliban is már mindenki ismeri. Az első héten nagyon népszerű lett. A folyosón, a teremben, a mosdóban...tulajdonképpen a sulin belül mindenkit hallani, hogy róla beszél. - gondolkodott el Kook. Mégis hogy lehet valaki ennyire népszerű már az első héten?
- Hát hyung... - röhögött mindenki a hasát fogva. - Azt hiszem ide valóban kelleni fog egy rakatnyi szerencse. - mondta RapMon, és mindenki nevetgélt tovább.
- Amúgy mi az ott a kezeden? - kérdezte Jin?
- Telefon szám. - adtam neki tömör választ, és elővettem mobilom, hogy még most bepötyöghessem a számát, mielőtt még lekopna.
- És ki...Jaah~~ Hülye kérdés lett volna. - mosolygott Jin. - Egyértelmű, hogy NiKá-é. - hahotázott tovább mindenki. Nekem elegem lett belőlük, ezért fogtam magam kimentem a teremből, becsaptam magam után az ajtót, és előre mentem ki a kocsihoz. A többiek is leértek pár perc múlva, majd mindenki mondott nekem egy "bocs haver, de ezt muszáj volt" -ot, és beült mindenki a helyére. Manager hyung is 2 percen belül megérkezett, és haza fuvarozott minket. Megköszöntük, hogy elhozott, aztán betrappoltunk a dormba.

 Jin hyung neki állt a főzésnek, és mi addig gyorsan lezuhanyoztunk. Tisztálkodás után, mindenki nekilátott a vacsorának, ami szokás szerint hangosan telt el. Mondjuk annak örültem, hogy most nem én voltam a téma. Evés után YoonGi elmosogatott, Jin is elment fürdeni, mi pedig, akik nem csnáltak már semmit, elmentünk lefeküdni.
- Hyung... - szólt hozzám szobatársam.
- Hmm... - adtam tudtára, hogy mondhatja, hallgatom.
- Izé...ami ma ott a liftben...szóval mi volt akkor? - kérdezte akadozva. Felé fordultam, hogy ne háttal válaszoljak neki. Igaz a sötétben csak alakját láttam, de akkor is zavart volna, ha háttal vagyok neki, miközben hozzá beszélek.
- Nem volt semmi.
- Értem. - halkult el pár másodpercre, majd ismét megszólalt. - Kérdezhetek valamit?
- Igen.
- Szereted? - mi ez a kérdés most így hirtelen?
- Jó éjt! - fordultam a másik oldalamra, ezzel jelezve neki, hogy nem vagyok tovább hajlandó foglalkozni a témával.
- Jó éjt! - mondta, és nem kérdezett többet. Valójában fogalmam sincs, hogy mit érzek iránta. Hisz alig ismerem, de még is valamiért ő olyan más. Aish...inkább alszok. 

 Amint elaludtam, ismét NiKa-t láttam, de most a többiek is ott voltak. Jókat nevettünk, képeket készítettünk, szokásunkhoz híven hülyéskedtünk. Annyira boldogok voltunk, mindenki nagyon vidám volt, de az álmom hirtelen komor hangulatra váltott. Az éjszaka közepén a sötét próbaterem egyik sarkában ültem, térdeim fel voltak húzva, egyik kezembe temettem arcomat, míg a másikban a telefonom tartottam, aminek kijelzőjén a NiKa-val készüt közös képünk világott. A szobában az én keserves zokogásomon kívül, semmi mást nem lehetett hallani. Hirtelen felültem az ágyban, a szívem ismét hevesen dobogott, az arcom pedig nedves volt. Az izzadság folyt rólam, és a szemeim szint úgy könnyesek voltak, akárcsak az álomban. Pár mély lélegzet után, mikor sikerült realizálnom, hogy az előbbi csak egy álom volt, kimentem a konyhába inni pár korty vizet, amitől sikeresen lenyugodtam, a légzésem pedig újra a régi lett. Visszamentem a szobába, és ismét bevetettem magam az ágyba. Az agytekervényeim még mindig pörögtek. A gondolatok csak úgy cikáztak elmémben.

Azt hiszem, én NiKá-ba bele... Aish...megőrültem. Hagytam abba a gondolkodást, majd 

sikerült ismét elaludnom.

ÁÁÁÁÁ~~~ Nem hiszem el végre megírtaaam~~~!! >< Már nagyon sok ideje írtam, és alig vártam, hogy végezzek ezzel a résszel, és megoszthassam veletek. :D Remélem elég hosszú lett, és nem okozok nektek csalódást! :)) A helyesírási hibákért pedig elnézést kérek, ha van benne! >< Bocsánat, hogy ennyit kellett várnotok, de a dolgok nem úgy alakultak, ahogy én azt terveztem. Remélem megérte várnotok a részre és tetszik nektek a fejezet. :D 

A következő részt fogalmam sincs, hogy mikor hozom, de remélem, sikerül mihamarabb. :D A véleményetekre pedig még mindig kíváncsi vagyok itt is, és facebook-on is. ^^

6.fejezet - Mégis mit csináltatok ti ketten?!~

Szeptember 3. Szerda 

NiKa szemszöge~

 Reggel szokáson indult a napom, annyi különbséggel, hogy ma én mentem ShinJi-hez reggelizni. Amint elkészültem, mentem is a lakásához. Alig kopogtam, de ShinJi már ki is nyitotta az ajtót, ezzel egyöntetűen engem beljebb invitálva. Még sosem voltam nála, ezért mindent jól szemügyre vettem. Nem volt sok különbség a lakásunk között, maximum annyi, hogy az övé fiúsabb volt.
- Amerikai palacsintát csináltam. Az jó, ugye? - kérdezte vidáman, miközben hozta a ki a nagyon jó illatú finomságot. Egymással szemben foglaltunk helyet, majd neki is álltunk az elfogyasztásának.
- Tökéletes. - mosolyogtam rá. - Hmm...ev ifazán jó! Tövször kéne... - nyeltem le az ételt. - nálad reggeliznem.
- Ha-ha. Örülök, hogy ezt hallom.
- Igazán... - váratlanul egész közel hajolt hozzám. Hirtelen köpni-nyelni nem tudtam. Ekkor egy szalvétával letörölte az arcom szélét, és a mondatom végét is még csak most tudtam befejezni. - nincs mit. - teljesen elvörösödve kezdtem fürkészni az ételt.
- Baj van? - tudakolta ShinJi.
- Mi? Ja, semmi. Nagyon finom a palacsinta. - lepleztem zavaromat, mire ő csak egy jót mosolygott. Hamar befejeztük a reggelit, és indultunk szokás szerint együtt az iskolába.

 Alig léptem ki az épületből, és egy ismerős hang csapta meg füleimet.
- NiKa! Jó reggelt! - üdvözölt JungKook hatalmas mosolyával.
- Kookie! Neked is! - oda mentem hozzá, majd előtte megállva összekócolta hajam.
- Yah! - vágtam be a durcát, és igazgattam kósza tincseimet. - Hogy-hogy itt vagy?
- Gondoltam mehetnénk együtt suliba, ezért előbb ide jöttem, és megvártalak. - adott magyarázatot kérdésemre.
- Mióta vársz rám? - kíváncsiskodtam.
- Nem tudom. Fél órája? - húzta meg vállait.
- Olyan régóta? Miért nem hívtál, hogy itt vagy? - akadtam ki.
- Nem tudom a számod. - vakargatta tarkóját.
- Jah, tényleg...elfelejtettem...bocsi. - kicsit kínos csend telepedett közénk, amit hamar megtörtem. - Akkor gyere bemutatlak az egyik barátomnak, mindig vele megyek suliba. Útközben pedig megadom a számomat. - Gyorsan visszamentünk ShinJi-hez, ugyanis ő még mindig ott állt bambán.
- Bocsi, hogy megvárakoztattunk. - szabadkoztam. - ShinJi ő itt JungKook. JungKook ő itt ShinJi.
- Helo. Örülök, a találkozásnak. - mosolygott Kookie.
- Öhm...jah. Én is valahogy úgy. - flegmázott kollégium társam.
- ShinJi! - próbáltam úgy rászólni, hogy a másik ne hallja, de aligha jártam, sikerrel. Nem tudom mi üthetett belé. - Akkor induljunk. Nem akarok elkésni. - mondtam immár jól hallhatóan, elterelve a figyelmet.

 Az utat végig beszéltük, ennek köszönhetően, a 10 perces út alig tűnt pár percnek. A kapuban barátnőm, MinAh várt rám.
- NiKa! Végre! Azt hittem eltévedtél idefele jövet.
- Bocsi, bocsi. De már itt vagyok. - mosolyogtam rá kedvesen, amit fejcsóválással és mellé egy kis ciccegéssel díjazott.
- Hmm...ők kik? - nézett át vállam felett.
- A vörös ShinJi, mellette pedig... - nem tudtam befejezni a mondatot, mert barátnőm hirtelen felsikított.
- JungKook a BTS-ből.
- Talált. - sóhajtottam.
- JungKook esetleg kaphatnék egy aláírást? - kérdezte szégyenlősen, a cipőjét fürkészve barátnőm. - Te vagy a kedvencem a bandából, és...
- Igen, kaphatsz. - felelte egy halvány mosoly kíséretében Kookie.
- Nagyon szépen köszönöm! - hálálkodott MinAh sok meghajlással egymásután.
- MinAh szerintem nem kell többet meghajolnod. - magyaráztam neki, mert szerintem holnap estig is tudott volna hálálkodni.
- Oh igaz. Bocsi. - váltott át szégyenlősbe.
- Semmi baj. - mosolygott rá kedvesen az énekes.
- Egyébként, hogy ismertétek meg egymást? - nézett rám kíváncsi tekintettel barátnőm.
- Ez engem is érdekel. Még nekem sem meséltél semmit. - JungKook-kal összenéztünk, a kialakult helyzet miatt, de végül befelé menet mindent elmeséltünk.
- Szóval te ismered az egész BTS-t? - akadt ki barátnőm.
- Valahogy úgy. - vakartam meg tarkómat.
- Daebak. - csupán ennyire futotta barátnőmtől.
- Nos ideje lenne órára mennünk, mindjárt csöngetnek. - szólt közbe ShinJi.
- Egyetértek. Akkor sziasztok, majd találkozunk. - köszöntünk el, és MinAh-val egyenesen a termünkbe mentünk. Épphogy elfoglaltuk helyünket, a csengő már is megszólalt.

 Az első óra biosz volt, amit szó szerint ki nem állhattam, ezért csak betettem fülhallgatómat, a fejemet lehajtottam a padra és így szundítottam egészen az óra végéig. A tanár észre se vette, hogy bealudtam, annyira el volt foglalva az anyaggal. A szünet elején barátnőm ébresztett fel.
- NiKa! Vége az órának. Menjünk tesire.
- Oh, igaz. El is felejtettem. - a fülemből kivéve a fülhallgatót meghallottam pár lány susmogását.
- Úgy hallottam, hogy annak a kis cafkának milliárdosak a szülei.
- Csak rá kell nézni, meg a méreg drága ruháira.
- Állandóan játssza a szerény jó kislányt, miközben egy beképzelt liba. - igen ők a suli dívái. Mondhatjuk így is. Egy csepp érzelem sem szorult beléjük. Az a három csaj a beképzelt nem pedig barátnőm. Valamiért ő lett a célpontjuk, de én nem hagyom, hogy bántsák MinAh-t. A három díva megindult hátra a szekrények felé. Ez tökéletes alkalom volt, az aligha nevezhető bosszúra. A fő díva SeoYeong semmivel sem törődve ment egyenesen, miközben magáról áradozott. Én kapva az alkalmon kitettem egyik lábam a padból, amiben ő sikeresen előre bukott.
 - Jackpot! - gondoltam magamban, egy ördögi vigyorral az arcomon.
- Seo! Jézusom!
- Jól vagy? - segítette fel a földről két barátnője.
- Ez a kis liba! - rivallt rám mérgesen.
- Elnézést kérek, hogy ő kegyelme volt olyan figyelmetlen, hogy felbukott miközben magáról áradozott. - vetettem oda neki szemrehányóan.
- Szándékosan gáncsoltál el! - vádolt meg. Mondjuk igaz is volt.
- És ha igen? - néztem rá gonoszan.
- Ezt még nagyon megbánod. - hátat fordítva nekem elindult a cuccához, majd azzal együtt ment ki a teremből, természetesen a pincsi kutyái kíséretében.
- NiKa...ezt miért kellett? - kérdezte MinAh.
- Nem fogom hagyni, hogy bántsanak. - tudattam vele.
- NiKa...én...
- Ne mondj semmit. - néztem rá kedvesen. - Gyere, menjünk öltözni.
- Ühm. - mosolygott ismét.

 A tesi óra nagyon fárasztó volt. Alig vártam, hogy átöltözhessek. Az öltözőbe visszaérve rögtön szekrényem felé vettem az irányt. A ruháimat vettem ki, mikor valaki nekem jött, és a kezemben lévő holmimra öntötte kávéját.
- Oh, igazán sajnálom. Most nem tudsz átöltözni és a ruhád is tönkre ment. - nevetett SeoYeong. Szóval így állunk. Akkor most én jövök. Az az ördögi mosoly ismét felkúszott arcomra. Seo-n látszódott a meglepettség. Fogadni merek, hogy nem erre a reakcióra számított.
- Tudod, ez semmiség. Majd otthon kimosom. Amúgy is ez csak egy olcsó felső volt. Még mindig jobb, mintha egy... - ekkor elvettem az egyik talpnyalójától a kávéját, és szép lassan elkezdtem Seo fejére önteni az italt. - olyan méreg drága ruha lenne, aminek a takarítása még többe kerül, mint a ruha. - mondatom végére a pohár már üres volt. A haján, rajta és az egész öltözékén, csak nem 3-4 deci kávé volt nekem köszönhetően. - Tudod... - hajoltam hozzá közel, hogy csak ő hallja, amit mondani fogok. - nem szeretem, ha kibabrálnak velem. A végén még baja eshet az illetőnek. - az az ördögi vigyor még mindig ott csücsült az ajkaimon. Elhajoltam tőle, de ekkor már úgy beszéltem, hogy mindenki hallja. - Ha nem bánjátok, akkor mennék a következő órára. - direkt úgy mentem el Seo mellett, hogy a vállaink ütközzenek. A folyosón már mindenki az előbbi incidensről beszélt. Gyorsan terjednek a hírek ebben az iskolában. A mosdóba mentem, hogy kitakarítsam a kávé foltot felsőmből.

 Bent MinAh-val találkoztam. Nem volt túl boldog.
- NiKa...hallottam, mi történt. Én... - nem tudta, mit mondjon. - Miattam kerültél ilyen helyzetbe. Én nagyon sajnálom.
- Még is mit? - zártam el a csapot, a kezemben lévő anyagot pedig a mosdókagylóba hajítottam.
- Ezt az egészet. Ha én nem lennék, ...
- Elég! Ez most nem miattad volt. - fordultam felé. - Ez most azért volt, mert belém kötött. Neked ehhez most semmi közöd sem volt.
- Ha én nem lennék, akkor biztos, hogy nem kötne beléd! - mondta a könnyeivel küszködve.
- MinAh fejezd be! - szóltam rá kicsit hangosabban a kelleténél. - Ha te nem lennél, akkor most nem lenne egy barátnőm sem. - mondtam nyugodt hangon. Eltört nála a mécses. A könnyei megeredtek. Közelebb léptem hozzá, és megöleltem. - Ne sírj! Én itt vagyok neked. Nem engedem, hogy bajod essen. - vigasztaltam meg.
- Én nem is tudom, hogy köszönjem meg. - törölgette nedves szemeit.
- Csak maradj végig a barátnőm, és akkor minden rendben lesz. - mosolyogtam rá biztatóul. Erre csak bólintott. A ruhámat kiszedtem a csapból, majd elindultunk vissza a terembe. A három díva már bent voltak, mire visszaértünk. Barátnőm végig lehajtott fejjel ment a padjához. Nem mert Seo szemeibe nézni, ellentétben velem, aki csak fenyegetően rámosolygott.
- A ruhám összehajtva a szekrényembe tettem, majd a fülhallgatóm és a telefonom társaságában elindultam ki a teremből.
- Hova mész? - érdeklődött MinAh.
- Akárhova. Matek lesz, abból meg már tudom az anyagot, így fölösleges itt maradnom.
- Értem. - még egy utolsó mosolyt küldtem felé, mielőtt elindultam volna a tervezett helyre.

 Hamar felértem a tetőre. Nem mondtam, hogy idejövök, mert jobb szeretek egyedül lenni itt fent. Meg amúgy se sokan járnak ide, szóval jobb is, ha ez így marad. Beindítottam telefonomon a zenét, a fülest felvettem, és lefeküdtem. Kezeimet fejem alatt pihentettem, így azok voltak a "párnák" kobakom alatt. Egy tíz perce hallgathattam a kellemes dallamot, mikor sokkal sötétebb lett, mint volt. Lassan nyitottam ki pilláimat. Meglepetésemre ShinJi-vel találtam szemben magam. Halványan elmosolyodtam látványán, majd ülőhelyzetbe tornáztam fel magam. A fülest tarkómra csúsztattam, és csak utána szólalt meg barátom.
- Nem órán kéne lenned?
- És neked? - mosolyogtam rá.
- Leülhetek? - erre csak nagyot bólintottam. - És mi szél hozott a tetőre? - tudakolta ShinJi.
- A matek. - adtam rövid, de annál egyértelműbb választ.
- Már mindent értek.
- És veled mi a helyzet?
- Szintén matek. - nevetett.
- Azt hiszem, sokat fogunk itt találkozni ilyenkor. - mosolyogtam.
- Én is. - ezután egy darabig piszkáltuk és bökdöstük egymást. Mikor meguntuk lefeküdtünk egymás mellé, és az eget kezdtük el kémlelni. Nem szóltunk egymáshoz, csak élveztük a friss szellőt és a csendet. A csengő halk hangját hallva elindultunk vissza a termeinkbe hátra hagyva a kellemes helyet.

 Beérve a terembe egyből MinAh-hoz mentem
- Nah, milyen volt a matek?
- Bwoah... szörnyű volt. - borzongott meg. - Nem maradtál le semmi jóról.
- Matekon mégis mi jó történhet? - vontam fel egyik szemöldököm.
- Most, hogy így mondod. - tette, hogy elgondolkozik egy pillanatra. - Talán...semmi?
- Ahogy mondod, semmi. - helyeseltem előbbi feltételezését. - Most milyen óránk lesz?
- Úgy tudom, hogy nyelvtan.
- Végre valami értelmesebb óra.
- Igen, és a tanár is jó fej.
- Szuper. - örültem meg a jó hírnek. Lassan becsöngettek, és mindenki elfoglalta a helyét. Az ajtón egy mosolygós tanárnő lepett be. Már most szimpatikusnak tartottam.
- Sziasztok, gyerekek! Én vagyok a nyelvtan tanárotok, Lim YeRim. Remélem jól ki fogunk jönni. Először kezdjük a bemutatkozással. - Mindenki sorra mondott magáról néhány szót, majd neki is álltunk a tananyagnak. Annyiszor jelentkeztem az órán, ahányszor csak alkalmam adta. Minden kérdésre tudtam a választ, és nem is akartam, hogy más mondja helyettem.
- NiKa... - sóhajtott YeRim tanárnő. - örülök, hogy így tudod az anyagot, de létszíves hagyj mást is szóhoz jutni.
- Tanárnő, én az egész éves anyagot tudom. - magyaráztam neki.
- Mi? - tágultak ki szemei. - Akkor minek jársz be órára?
- Mert ez az egyik kedvencem. - mosolyogtam.
- Ennek igazán örülök, de annak még jobban örülnék, ha mostantól a többieket is hagynád válaszolni. - kért meg kedvesen.
- Igen. - ezután csak meghúztam magam a padban, és csöndben végig ültem az órát. Hamar csengettek és mindenki kiviharzott a teremből.
- Hova megy mindenki? - tettem fel kérdésem MinAh-nak.
- Ebédelni. Te is gyere gyorsan, mielőtt a sor végére kerülnénk. - fogta meg karomat, és iszonyú sebességgel húzott maga után.

 3 percbe se telt, és már a sorban álltunk várva az ételre. Megfogtunk egy-egy tálcát, evőeszközt tányért és arra kedvünk szerint válogathattunk az egymás mellé felsorakoztatott ételekből. Egyszerűbben mondva a suliban ebédkor svéd asztal volt. Mondjuk mit is várhattam volna egy ilyen iskolától. MinAh-val együtt leültünk egy általunk kiválasztott asztalhoz és nekiálltunk ebédelni. Egyszerű hétköznapi dolgokról beszélgettünk, mikor megláttam JungKook-ot, aki a rajongói között áll és nem tudja, mit csináljon, mert azon veszekszenek, hogy kikhez üljön ebédnél. Láttam, hogy nagyon nem jut semmire, ezért szóltam neki.
- Hé, Kook! Van kedved velünk ebédelni? - intettem neki kedvesen, enyhén felállva helyemről, hogy könnyebben észre vegyen.
- NiKa, persze! Nem is vettem észre, hogy ott ültök. - gondolom egy kicsit megkönnyebbült, amiért sikerül megmenekülnie. Gyorsan elnézést kért a többiektől, majd elindult felénk.
- NiKa most JungKook tényleg velünk fog ebédelni? - pirult el teljesen barátnőm. Totál zavarba jött.
- Ne aggódj. - mosolyogtam rá biztatóan, majd haverom hirtelen letelepedett mellénk. Pontosabban MinAh mellé, mivel ő volt hozzá közelebb. Én a velük szembeni oldalon ültem.
- Huh... - adott egy megkönnyebbült sóhajt az énekes. - Köszi, hogy kimentettél. Fogalmam sem volt, hogy mit kéne tennem.  Most jövök neked eggyel.
- Te mondtad. - mosolyodtam el.
- Igaz is... - kapta fel fejét hirtelen Kook. - TaeHyung mondta, hogy dolgozol. Nem is mondtad.
- Jah, igen. Sikerült szereznem egy részidősállást. - feleltem vidáman.
- Ez nagyszerű! Gratulálok!
- Köszönöm.
- Ma is dolgozol?
- Nem. Ma pihenőm van. Szerdán és pénteken nem dolgozok. Olyankor táncórám van.
- Ááh... Értem. - Akkor majd valamikor meglátogatunk a fiúkkal munka közben. - adta tudtomra egy kedves mosoly kíséretében.
- Rendben, de ne várjatok kedvezményt. - mondtam pimaszul.
- Naah, ez gonosz volt. - erre a mondatára megmutattam neki gyönyörű nyelvemet, majd mind hárman nevetésben törtünk ki. Kihasználtuk a maradék időt a szünetből, és időben elfogyasztottuk az ételt.

 Visszamentünk tantermeinkbe, hogy végig szenvedjük azt a maradék 2 órát, ami még hátra van. Iszonyat lassan teltek a percek, de amint meghallottuk az utolsó csengőszót mindenki elindult ki a teremből.
- Szia NiKa, akkor én megyek.
- Rendben menj nyugodtan.
- Jó táncolást. - intett egyet és már el is tűnt.
- Köszi, meg lesz. - bár ezt már csak magamnak mondtam, hiszen a terem ekkor már teljesen kiürült. Lebattyogtam az öltözőbe, ahol felvettem a táncra szánt ruhadarabjaimat, majd bementem a táncterembe, és leültem a földre a többi ott lévő személy közé. Mindenki fintorogva nézett rám. Gondolom ők is hallották a ma történteket, és ezért már nem vagyok nekik szimpatikus. Mondjuk engem nem zavar. Elmélkedésem közben egy magas, karcsú nő lépett be.
- Mindenki felállni. - adta a rövid, de egyértelmű utasítást. - Az én nevem Moon NaRa. Két csoportra foglak titeket osztani. A haladóra és az átlagra. Mindenki egyesével be fog mutatkozni, majd 2 percben megmutatja nekem a tánctudását. Ez alapján fog eldőlni, hogy ki hova kerül. A csoportok között lehetséges lesz az átjárás, tehát az átlag csoportból fel lehet kerülni a haladók közé, ugyanakkor a haladóból le lehet csúszni az átlag csoporthoz. Remélem egyértelmű voltam. A nyafogást nem szeretem, ellenben a kemény munkát díjazom. Azt hiszem világos voltam. Akkor álljunk is neki. - csapta össze a végére a tenyerét, és elmosolyodott. Hát mit ne mondjak szigorú tanárt kaptunk. Mindenki teljesítette a kérését. Miután végeztünk egymás mellé felsorakoztunk, és vártunk az eredményre.
- Mindenkin láttam, hogy mennyire igyekezett, és próbálta a legjobbat nyújtani, de... - a ''de'' szót erősen kihangsúlyozta. - csak 5-en kerültek a haladóba. Az ő nevüket felsorolom. - ekkor elkezdte sorolni a neveket, s mikor már azt hittem, hogy nekem nem sikerült, utolsónak hallottam magamat. - Rendben az idő ma elhúzódott, így nem lenne értelme belekezdeni a táncolásba. Most mindenki hazamehet. Pénteken várlak titeket ugyanebben az időpontban.
- Igen. - mondtuk egyszerre, majd elmentünk lecserélni az öltözékünket.

 Hazafelé tartottam, mikor telefonom csörögni kezdett. JungKook hívott.
- Haló.
- NiKaa~~!! - a vonal túlsó végén nem a telefon tulajdonosa szólalt meg.
- Narancs. - fújtam ki a levegőt.
- Yah! Még is mi ez a reakció? Áh mindegy is csak gyere a kiadó hátsóbejáratához, ott foglak várni. - ezzel bontotta is a vonalat.
- Hogy az a...meg se várta a válaszom. - beszéltem telefonomhoz nem a legnyugodtabban. - Huh... egyszerűbb, ha egyenesen a kiadóhoz megyek. - mondtam magamnak immár teljesen lehiggadva. 15 perc alatt ott voltam, és a távolból már észre vettem V-t, aki türelmetlenül ácsorgott az ajtó előtt. Gyors léptekkel mentem oda hozzá, hogy lehetőleg senki se vegyen észre.
- Szia. - köszöntem neki. Válaszul egy hatalmas mosolyt kaptam öleléssel társítva.
- Na végre, már azt hittem, sose érsz ide. - tolt el magától mondandója elején. - Gyere! - ekkor megfogta a kezem, és úgy kezdett maga után húzni. A liftbe hamar beértünk, de a kezemet még mindig erősen tartotta. Az arcom lassan piros színt öltött magára.
- Öhm...V. - néztem zavartan oldalra.
- Hmm? Mi az? - nem emeltem rá tekintetem, de leeshetett neki a dolog, ugyanis egy hirtelen mozdulattal elengedte kezemet. Egy gyors pillantást vetettem felé, és ő is ugyanolyan zavarban volt, akárcsak én. - Izé...öhm... - alig bírta kinyögni a szavakat. - A telefonszámodat add meg.
- Ühmm. - bólintottam egyet, majd hirtelen ötlettől vezérelve elővettem a táskámból egy tollat, amivel kézfejére írtam a számomat. - Tessék. - mosolyogtam rá kedvesen, majd a helyére csúsztattam az előbb használt tárgyat.
- Haha! - nézegette amit az előbb firkantottam. -Mostantól csak téged foglak hívogatni. - kezdett nevetésbe.
- Yah! Töröld le!
- Még be se írtam a mobilomba.
- Yah! Nem hallottad, amit az előbb mondtam?
- Mit mondtál? Bocsi nem hallak. - fogta be mindkét fülét tettetve, hogy jelenleg egy árva szót sem hall.
- Te kis...! Töröld le! - erre elkezdtem a liftben kergetni, aminek számításaim szerint nem sokára meg kéne állnia. - Ne menekülj! Hallod? Add a kezed!
- Mégis hova menekülhetnék egy liftben? - ekkor a keze után akartam kapni, amit hirtelen elrántott előlem. Ennek következtében majdnem a falnak estem, de időben kezem után nyúlt, ezzel sikeresen hátrébb húzva, így egy kézzel megtudta tartani hátam, hogy ne essek le a földre. Hallottam, ahogy a lift ajtaja kinyílt, de nem érdekelhette hisz még mindig tartott, miközben mélyen egymás szemébe néztünk. Lassan egy perce állhattunk ebben a pózban mozdulatlanul, folyamatosan egymást nézve, mikor egy váratlan hangra szétrebbentünk.
- Mikor jött...oh...bocsi...én nem akartam zavarni... - vakarta a tarkóját Kookie.
- Jaj, dehogy zavarsz. - mentem oda hozzá. - Mi csak... - néztem V-re. - ...csak majdnem elestem, és Narancs megtartott. - magyaráztam neki zavartan. - Tényleg...még meg sem köszöntem. - TaeHyung felé fordultam. - Köszönöm. - kissé meghajoltam, majd ismét megszólaltam. - Akkor, mi lenne, ha tovább mennénk? Elvégre még mindig nem tudom, hogy miért is vagyok itt.
- Nem mondtad neki?
- Fontos ez? - kérdezte V.
- Igen. - válaszoltuk egyszerre Kook-kal.
- Jó-jó. - adta meg magát. - Egyébként csak azt akartuk, hogy a táncpróbánkat nézd meg.
- Mondhattad volna az elején is.
- Most már mindegy. - vonta meg vállait. - Inkább menjünk.

 3 perc séta után beértünk a próbaterembe, ahol már mindenki türelmetlenül várt minket.
- Nah végre! - szólt fel JiMin, amint meglátott minket. - Mégis mit csináltatok ti ketten ennyi ideig? - mutatott Narancs és felém.
- Ha ti azt láttátok volna. - ingatta meg fejét a maknae, és odasétált a többiekhez.
- Yah! Nem is csináltunk semmit! - vágtuk rá egyszerre V-vel. Erre egymásra néztünk, és mindketten kissé elpirultunk.
- Ennél egyértelműbbek nem is lehettetek volna. - oktatott ki minket Jin. - Ha valamit leakartok tagadni akkor, azt csináljátok rendesen, úgyhogy el is higgyük.
- Mondtuk, hogy nem csináltunk semmi olyat, amire ti gondoltok. - akadt ki Tae.
- Ha olyat nem, akkor milyet? - vonta fel szemöldökét J-Hope.
- Yah! - rivallt rá.
- Oké-oké értettük csak kezdjük a próbát. - szólt közbe RapMon.
- Ma én leszek a legjobb. - mondta nekem elégedett mosollyal V. Nagyon helyes volt így. Be kell, valljam,
még a lélegzetem is elakadt egy percre, de nem hagytam magam, ezért gyorsan mondanom kellett rá valamit.
- És akkor most azt várod, hogy ezt higgyem is el? - szökött az égbe egyik szemöldököm.
- Ez most fájt... - mutatott a szívéhez. - ...itt bent. - tettette a megbántottat. - Rendben, ha nem sikerül, akkor meghívlak egy fagyira, de ha sikerül, akkor te hívsz meg engem egy fagyira. - ecsetelte ajánlatát.
- Szóval, ha jól értelmezem, márpedig tudom, hogy jól értelmezem, akkor a lényeg az, hogy mindenképp el kell mennünk fagyizni.
- Wáó~! Te tényleg nagyon okos vagy. - mondta színlelt meglepődöttséggel.
- Na jó, most már aztán tényleg kezdhetnénk! - szólt közbe ismét a leader.
- Rendben. - gyorsan odament beszédpartnemerem a többiekhez, majd nekiálltak a táncolásnak. Délután 6-kor végeztek, amikor kimerülten rogyott mindenki a padlóra.
- Nagyon ügyesek voltatok. - tapsoltam meg őket. - Odavigyem nektek a vizeteket? - kérdeztem kíváncsian, ugyanis még mindig a padlón fetrengtek.
- Igen...létszíves. - mondta ki nehezen JiMin. Gyorsan felpattantam helyemről, és egyesével kezükbe nyomtam a saját üvegüket. A telefonom csörgésére kaptuk fel tekintetünk, amit hamar fel is vettem.
- Haló. - szóltam bele.
- Szia NiKa! ShinJi vagyok. Hol vagy? - tudakolta a készülék túlsó végéről.
- Áh szia ShinJi. Elfelejtettem megnézni, ki hívott, mielőtt felvettem. Egyébként itt vagyok a BTS-nél megnéztem a próbájukat.
- Értem. Mikor jössz? Én itt vagyok most a miniboltban venni pár dolgot.
- Most végeztek. Akkor szerintem elindulok, és együtt mehetnénk onnan haza. Az úgy jó neked?
- Persze, akkor itt várlak. - erre bontotta a vonalat.
- ShinJi volt? - kérdezte Kookie.
- Igen. - bólintottam. - Most vásárolni van, szóval bemegyek hozzá, majd onnan együtt megyünk tovább. Szóval, ha nem haragszotok...
- Ő a fiúd? - kérdezte morcos tekintettel Narancs.
- Vajon most mi lelte? - gondoltam magamban. - Nem, csak barátok vagyunk, és ő is a kollégiumban lakik.
- Hmm... - bólintott fapofával V.
- Hát...oké. - gondoltam. - Ha nem baj, én most indulnék.
- Persze, menj nyugodtan. - mondta HoSeok.

 Mindenkitől egy öleléssel elköszöntem, majd elmentem a boltba, ahol ShinJi-vel találkoztam. A vásárlás után szokásosan együtt vacsoráztunk, és a mindennapi esti teendőim mellé most a házi feladat megírását is be kellett sűrítsem. Szerencse negyed óra alatt kész voltam vele. Mikor már mindent befejeztem, lefeküdtem a puha ágyamba, és rögtön elnyomott az álom.

Wiiiiii!!! Sziasztok!!!

Meghoztam a következő részt amint látjátok, és hát nagyon megszenvedtem vele. Amint hazaértem a táborból azóta ennek a résznek a befejezésén dolgozok. Szerintem eléggé hosszúra sikerült, aminek nagyon örülök. A kövi részt még iskola kezdés előtt, azaz ebben a hónapban szeretném hozni, de megint sok dolgom lesz szóval nem ígérhetek semmit. Nem mellékesen szeretném megköszönni a több, mint 1000 oldalmegjelenítést! Köszönöm! :D Remélem tetszett ez a rész! :D Véleménynek itt is, és facebookon is nagyon örülnék! :D